Történelmi visszatekintő a nyugati örökrangadóra

Még a II. világháború előtt

Az 1935/36-os szezonban egészen kiváló együttes futballozott Szombathelyen. Mindenki esélyesnek tartotta a zöld-fehéreket arra, hogy megszerezzék a Nyugati Alszövetség bajnoki címét – és ezzel együtt a jogot arra, hogy vidéki csapatként feljussanak a Nemzeti Bajnokság első osztályába. Gazdag Gyuláék nagyon komolyan vették a feladatukat, és az előttük álló akadályokat simán lesöpörték. A szezonban két kiemelkedő eredményt ért el a szombathelyi csapat: a Komáromi FC-t 12–3-ra verte a Haladás, majd a ZTE is megismerte a zöldek támadóötösét: 11–1 lett a végeredmény.

Hosszú szünet

Az akkor a világ élvonalába tartozó magyar bajnokság meghatározó szereplőjévé vált a Haladás a '40-es, '50-es években. A ZTE akkoriban a másod-, harmadosztály tagja volt, így jó sokáig nem adott a két csapat randevút egymásnak. Aztán 1961/62-ben igen: 4–2 lett az NB II-es meccs eredménye. Ismét eltelt 11 év: a Zete feljutott az NB I-be, és igazából innentől fogva rendszeres a két klub csatározása.

A '70-es évek

1973/74-ben 2–0-s hazai sikerrel indult meg az első osztályú meccsek folyamata, majd rá egy évre 2–1-re nyertünk. 1975/76-ban szerezte egy 1–1-gyel az első Rohonci úti pontját az Egerszeg, majd az 1978/79-es szezonban jött az első kék-győzelem: 1–0 oda. Ez tulajdonképpen válasz volt, az előző évi 5–1-es Hali-sikert bosszulta meg a ZTE.

A '80-as évek

Rögtön az évtized elején egy négyes veretlenségi sorozatot mutatott be a csapat: két 1–1 után egy 2–1-es és egy 1–0-s siker jött. Ezután – NB I-es meccsen – először rúgott két gólt Szombathelyen a Zalaegerszeg, nyertek is 2–0-ra, majd újfent 4-es veretlenségi Haladás-széria következett: 3–1, 1–1, 2–0 és 3–3.

A '90-es évek

1990/91-re mindkét együttes kipottyant a második vonalba: a Rohonci úton 3–3 lett, idegenben 1–0 ide – a legszebb az egészben pedig az, hogy az NB II Nyugati-csoportját a Haladás nyerte, de a második ZTE is visszakerült az NB I-be. 1991/92-ben mindkét csapat az ellenfele pályájáról hozta el a bajnoki pontokat (0–1 és 2–1), majd újfent együtt esett ki a két ősi rivális. Az NB II-ben mindkétszer 2–0-ra nyertünk, és feljutott a csapat, így legközelebb csak 1995-ben futott össze a két gárda – azóta viszont csak az első osztályban.

Az utolsó évtized

Fájdalmasan régen, 1995/96-ban nyert utoljára a Haladás hazai pályán a ZTE ellen. 1996. április 20-án, azaz 14 éve már Haladás VFC néven játszott együttesünk, méghozzá 12.000 néző előtt. Bede Ferenc sípjelét a Király – Varga, Tóth M., Zugor – Mikóczy, Szekér, Kovács S., Varsányi, Lengyel – Kiss P., Fehér tizenegy hallotta, de Mihalecz István Lengyel helyén a 39. perctől Sántának adott lehetőséget. A vezetést Fehér Csaba a 31. percben szerezte meg, míg Kovács „Tüdő” Sándor a 66. percben kettőre növelte az előnyt. A meccs hajrájában Szabó II. Zsolt büntetőből lőtt gólja csak a szépítésre volt elegendő. Az egerszegieknél Vlaszák és Kocsárdi (kisebb kitérőkkel) azóta is a csapat tagja. Érdekesség, hogy mindössze három szöglet volt a meccsen, ennek aránya is 2–1 volt nekünk. Az azóta lejátszott nyolc meccset szívesen elfelejtenénk: mindössze három pont és két rúgott gól van a mérleg pozitív serpenyőjében. Mióta visszatért a Haladás az első vonalba, három találkozót buktunk el a Zete ellen, így itt az ideje kozmetikázni a mérlegen. A Hali eddig az NB I-ben 49-szer volt eredményes a szomszédvár ellen: várjuk nagyon az ötvenediket és az azt követő gólokat.