A Zalaegerszeg elleni döntetlen után Kaposváron folytatta szereplését a Szombathelyi Haladás. Kenesei Krisztián, Rajos Gábor, Sipos Norbert, Simon Attila, Lattenstein Norbert, Kovács Zsolt. A játékosok nem azok, akik jó teljesítményt nyújtottak a hétvégén, hanem azok a focisták, akik kisebb-nagyobb sérülések miatt nem állhattak Csertői Aurél rendelkezésére, így kénytelenek voltak a lelátóról nézni a történéseket.
Bizonyára nekik sem tetszett, amikor a Kaposvár a 9. percben, mint derült égből a villámcsapás, kihasználva egy védelmi megingásunkat megszerezte a vezetést. Ezt követően a Haladás megrázta magát, sorra alakítottuk ki a nagy helyzeteket szinte valamennyi támadó szekcióban helyet kapó focistánk hagyott ki 100%-os ziccert. El kell ismerni azt is hogy Kovács kapus is szenzációs napot fogott ki. Úgy tűnt, idő kérdése, hogy mikor egyenlít a Hali ám a hazaiak hajtós, apróbb szabálytalanságoktól sem visszariadó harcmodora eredményes volt, így hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok.
A második félidő aztán kiegyenlítettebb küzdelmet hozott. Rúgott kapura a Kaposvár is, és mi is rontottunk el ziccereket, gólt azonban senkinek nem sikerült rúgni. Csertői Aurél igyekezett frissíteni a csapatot, támadó szellemű játékosokat küldött pályára, ám ők sem tudtak eredményesebb focit produkálni.
Ha ez a játék pontozásos sportág lenne, akkor a szombathelyi szurkolók örülhettek volna, így azonban csak bosszankodhatunk, hogy pontot sem sikerült szerezni.
A mérkőzés után az öltözőbe vonuló Hali játékosokat a vasi szimpatizánsok – voltak közel százan – visszatapsolták.
A Lombard ellen lehet javítani.
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek sok dolga nem akadt, egyszer azonban óriási bravúrral védett, a gólról nem tehetett. Schimmer Szabolcs fáradtan mozgott, alaposan megizzadt Jawad mellett, persze mindezt teljes mértékben el tudtuk volna neki felejteni, ha berúgja óriási helyzetét. Guzmics Richárd egyre érettebb focit mutat, a bekapott gólnál azonban nagyot hibázott. Lengyel Dániel játékára nem lehet panasz, hiba nélkül teljesített. Tóth Péter igyekezett a lehető legtöbbet hozzátenni a csapat játékához, próbált felzárkózni a támadásokhoz is. Molnár Balázs jól játszott, nem rajta múlt, hogy nem sikerült nyerni. Simon Ádám jobban teljesített, mint a ZTE ellen, egy-két apróbb hibát leszámítva meggyőző volt. Iszlai Bencének nem ez volt élete mérkőzése. Ugrai Roland Kaposváron is bizonyította, hogy a fiatalok közül ő lehet az első, aki meghatározó játékos tud lenni. Veszélyes volt kapura, nagyot küzdött. Oross Márton a szokottnál picit kevesebbet mutatott, de a labda ezúttal is jó helyen volt nála. Nagy Gábor – különösen az első félidei produkciójának köszönhetően – a csapat legjobbja volt. A cserék közül Rácz kiválóan tud külsőzni és sarokkal passzolni, Kovács Istvánnak pedig – noha tehetségéből most is megvillantott valamit – még bele kell nőnie ebbe az osztályba.
