Bizonyára sok Haladás szurkolóban elevenen él még a két együttes tavalyi, Fáy utcai találkozója, amikor annak ellenére nem tudtunk nyerni, hogy hosszú ideig kettős emberelőnyben játszottunk.
A Vasas otthonában azóta nem sok minden változott, mintha megállt volna az idő. Csak a szpíkert hangosították ki jobban, gyakorlatilag lehetetlenné téve a kommunikációt.
Ha a Fáy utcában nem is, de a két csapatnál sok minden változott a már említett mérkőzés óta. Mi már a második edzőnket fogyasztjuk Róth Antal után, de a Vasas is trénert váltott szezon közben.
A mai meccs előtt jó hír jött az Üllői útról, hiszen a Szolnok veresége azt jelentette, hogy ha nyerünk, biztosan elmozdulunk az utolsó helyről. Ennek megfelelően motiváltan és jól kezdtük a meccset. Bátran támadtunk, mi irányítottuk a játékot, elemében voltak középpályásaink, Sipos és Nagy különösen nagy kedvvel focizott. A vezetést is mi szereztük meg, teljesen megérdemelten. Oross készített le egy labdát Siposnak, aki bombagólt lőtt. Sokáig nem örülhettünk, gyakorlatilag az ellentámadásból egyenlített a Vasas. Phantkhava a tizenhatoson belül, senkitől sem zavartatva vette át a labdát, majd lőtte be Rózsa kapujába. Ez után magához tért a Vasas, kiegyenlítettebb lett a játék, jó kis meccset láthatott a közönség.
A második játékrészre Sipos Norbert már nem tért vissza, térdsérülése miatt kellett lecserélni. Ennek ellenére a támadójátékunk nem akadozott, előbb Oross Márton, majd Simon Ádám passza után Kenesei Krisztián hagyta ki a kihagyhatatlant. Az utolsó negyedórában pedig már nem siettettük a játékot, úgy tűnt, a játékosok úgy gondolkoznak, hogy az egy pont is jól jöhet majd a végelszámolásnál. A Vasas játékosok sem csipkedték magukat, minden jel arra utalt, hogy megismétlődik az előző szezonbeli pontosztozkodás.
A végén viszont jött a hidegzuhany, egy beívelés után flipperezett a játékosokon a labda, Németh Norbert azonban eszmélt és az utolsó utáni pillanatban góljával megszerezte a Vasasnak a három pontot.
A Haladás jól játszott, az egyik pontra minimum rászolgált volna. Ha 100 %-os helyzeteinknek csak a felét berúgjuk, akkor viszont három ponttal tértünk volna haza Budapestről.
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek 1-1-nél volt egy óriási védése. Schimmer Szabolcs, akárcsak az egész csapat, egyre bátrabban focizik, jól kapcsolódott be a támadásokba. Guzmics Richárd és Korolovszky Gábor esete érdekes, mindketten imponáló magabiztossággal oldottak meg nehéz feladatokat, bátran játszottak előre is, de nem lehet elhallgatni, hogy a két bekapott gólnál nem tudtak tisztázni. Tóth Péternek nehéz dolga volt Lázokkal, megoldotta azonban a feladatot. Simon Ádám meghálálta a bizalmat, hogy ezúttal is kezdőként lépett pályára, sok labdát szerzett, rajta nem múlt a siker. Nagy Gábor bátor játéka mellé ezúttal nem párosult gólveszély. Irhás Ignác az első félidőben nagyon jól játszott, a másodikban viszont kiderült, hogy nem igazán a balszélső posztja az övé. Sipos Norbert szép gólt rúgott, amíg a pályán volt, a támadások nagy részéből kivette részét, mai produkcióján az sem ront, hogy nem minden esetben sikerült visszazárnia. Kenesei Krisztián dolgát Mileusnic alaposan megnehezítette, ennek ellenére megszerezhette volna a győztes találatot. Amióta a Haladásban van, szerintünk ekkora helyzetet még nem hagyott ki. Oross Márton az első félidő szinte minden Haladás akciójában benne volt, a másodikban viszont ő is nagyot hibázott, amikor nem rúgta be ordító helyzetét. A cserék közül Rajos Gábor nagy kedvvel lépett pályára, Branislav Fodrek igyekezett bizonyítani, hogy az őt csapatba követelő szurkolóknak igazuk van, kapura azonban nem jelentett veszélyt. Lattenstein Norbert ismét növelte első osztályú mérkőzéseinek számát.
