Kenesei Krisztián jó focista. Ezt akkor sem vonták kétségbe a szurkolók, amikor Szombathelyre igazolt, pedig korabeli fórum beírások is bizonyítják: nem volt felhőtlen az öröm a szerződtetésekor. A csatár aztán mindent megpróbált, hogy feledtesse a sérelmeket. Tette mindezt sikerrel. Oroszlánrészt vállalt a klub történelmi bronzérméből is. A Fradi meccs után beszélgettünk egy jót.
- Ha azt mondom Önnek, hogy öregember, fejbe kólint?
- Értem a célzást. Tudom, hogy vannak, akik így gondolják. És mi tagadás, nem is vagyok már fiatal. De azt azért túlzásnak érzem, hogy ne lenne már helyem a magyar élvonalban. De én már sok mindent megéltem a magyar fociban, tisztába vagyok vele, hogy a szurkoló jegyet vesz, kritizál és dicsér.
- Ha eljönne az idő, amikor úgy érezi, hogy nem tud segíteni, folytatja?
- Nem hiszem.
- A Fradi ellen rúgott két gólt. Jól láttam, hogy elérzékenyült?
- Hmm. Igen, kár tagadni, elérzékenyültem.
- Miért? Nem ezek voltak az első góljai életében.
- Egyrészt nagy kő esett le a szívemről, adós voltam egy kiugró teljesítménnyel, egy meccset eldöntő produkcióval. Kiharcoltam két büntetőt, rúgtam két kapufát, rúgtam két gólt. Nyertünk. És persze eszembe jutott a testvérem is, aki nagyon hiányzik.
- Az első büntető kimaradt. Egy percig sem gondolkozott azon, hogy elvállalja-e a másodikat? Volt egyáltalán jelentkező?
- Eszembe sem jutott. Egyébként Iszlai Bence kérdezte, hogy rúghatja-e. Röviden válaszoltam neki: nem. Biztos voltam benne, hogy berúgom, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy elmenekülök a feladat elől. Csak a meccs után jutott eszembe Palermo-nak az esete, aki egyszer három tizenegyest hagyott ki egy meccsen. De akkor már mindegy volt.
- Mit jelent Önnek a Haladás? Tudom, hogy furcsa kérdés itt a nagy örömködés közepette, de tudja, sokan még mindig "idegenlégiósként" tekintenek Kenesei Krisztiánra.
- Én nem vagyok szombathelyi gyerek, de még apukám is játszott itt egy meccset, focizott itt a testvérem, én pedig az MTK után itt töltöm a legtöbb időt pályafutásom során. Nem vagyok légiós, sokkal többet jelent nekem a Haladás. Nem is tudnám magam elképzelni, hogy más csapatba focizzak. Azt veszem észre magamon, hogy egyre kevesebbszer megyek Budapestre. Jól érezzük magunkat, jó lakásban lakunk, a gyerkőc is jól van. Somának egyébként a kedvenc csapata a Haladás.
- Ez mit jelent? Ha egyszer befejezi, akkor is maradna? Dolgozna a csapatnál?
- Ezt nem nekem kell eldönteni, ez a tulajdonosok elgondolásán múlik, de nagyon szívesen segíteném a csapatot bármiben.
- Beszéljünk még egy picit a jelenről. Mire lehet képes a mostani Haladás?
- A középmezőnyben a helyünk, de nagyon kiszámíthatatlan ez az egész bajnokság. Döntetlent játszik a Lombard Debrecenben? Ki gondolta volna ezt? Bármi előfordulhat. A bajnokság előtt úgy véltem, hogy akár az első harmadban is végezhetünk, odaérhetünk az élmezőnybe. Ezt már elszúrtuk, de az elmúlt négy meccsen megindultunk felfelé. Én nem tudom, milyen átok ül rajtunk, de nem lenne rossz, ha mindig tavasz lenne, valamiért ilyenkor jobban megy nekünk.
- Artner Tamásnál jó kezekben van a csapat?
- Őszintén mondom, hogy igen. Én nem ismertem az ő felfogását a fociról, korábban nem dolgoztam vele. Persze ismertük egymást, köszöntünk egymásnak. Nagyon korrekt a játékosokkal, tud bánni a csapattal. Iszonyatosan stabillá tette a Halit. Igen, azt hiszem ez a jó szó a mostani Haladásra: stabil.
