Hiába a hosszú hetek alatt lealkudott olcsó sör (aligha van még egy klub az élvonalban, aki a sör áráról sajtóközleményt ad ki), a találkozó kezdése előtt negyed órával ijesztően kevesen voltak a stadionban. Azt persze a tribünről nehéz eldönteni, hogy a beléptető rendszer, vagy a rendkívül „szurkolóbarát” időpont volt ennek az oka.
A kezdésre viszont megérkeztek a drukkerek, akik a szünetben nyilván ittak sört is, és akiket újabb látványosságok fogadtak. Hiába no, állítólag még a Sport TV is megemlékezett róla, Szombathelyen adnak arra, hogy jó hangulat és magyar pályákon ritka látvány fogadja a drukkereket.
A találkozó előtt köszöntötték Nagy Gábort, aki az előző bajnokság záró fordulójában, a Debrecen ellen lépett pályára századszor a magyar élvonalban.
A meccset esélyeshez méltón kezdték Keneseiék. Számoltuk a kihagyott helyzeteket: egy, kettő, három, négy, öt. A másik oldalon pedig egy megilletődött, cseppet sem acélos csapat, támadásban teljesen elképzelés nélkül. Félő volt azonban, hogy a sok elpuskázott lehetőség megbosszulja magát. Tudják, a foci örök igazsága, amire a 45. percig kellett várni. Az Eger kihasználva egy védelmi megingásunkat, Pisanjuk találatával megszerezte a vezetést.
A szünetre füttykoncert mellett mentek, a második félidőre viszont felpaprikázva jöttek a Haladás focistái. Tizenhét perc alatt négy gólt rúgtunk. Tóth Péter zseniális beadása után Kenesei Krisztián fejesével kezdődött minden, aztán Halmosi Péter góljával folytatódott, majd Iszlai Bence és a vastaps mellett hazatérő Doktor Úr, azaz Andorka Péter találatával folytatódott a parádé. A kedvünket az sem szegte, hogy a 74. percben az Eger szépíteni tudott. 4-2.
A lendületeket azonban igen. Szerencsére gyorsan rendeztük sorainkat, újabb gólt azonban nem sikerült rúgni. De a hajrát végig támadtuk, a közönség pedig a megszerzett három pont mellett, ennek is rendkívül örült.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a gólokról nem tehetett, több jó védése is volt. Schimmer Szabolcs az egész csapathoz hasonlóan megbízhatóan teljesített. Jól focizott Guzmics Richárd is, Tóth Péter pedig különösen a második félidőben, a bal hátvéd posztján élt, az első gól előtti beadása parádésra sikeredett. Halmosi Péter is a második félidőben focizott jobban, gólt szerzett. Rajos Gábor, hogy mennyire jól focizott, akkor bizonyosodott be, amikor lecserélése után pár percig átjáróhoz volt a középpályánk. Iszlai Bencének volt egy nagy hibája az első félidőben, de azt leszámítva ezúttal is jól játszott. Nagy Gábor már az első félidőben villogott, nagyon jól focizott. Radó András sokat küzdött, de nem ez volt élete meccse. Nagy Dániel egy melós negyvenöt perc után sérült meg. Kenesei Krisztián tudása semmit nem kopott, ezt ma is láthatta mindenki. Fehér Zoltán megbízható produkcióval debütált, Andorka Péter ott folytatta, ahol abbahagyta, mielőtt Csertői Aurél kitalálta, hogy rossz focista. Ugrai Roland pedig mindent elkövetett, hogy gólt rúgjon, ezúttal sikertelenül.
