Az időjárás nem fogadta kegyeibe a csapatokat, húsz perccel a kezdő sípszó előtt még ömlött az eső. Nem ez volt azonban a legrosszabb előjel a Haladás számára. Aczél Zoltánnak több kulcsjátékosát – elég, ha csak Keneseit és Halmosit említjük – nélkülözve kellett sikerrel megvívni a bentmaradás szempontjából fontos találkozót. Volt azonban jó előjel is, hiszen a hazaiaknak nem igazán fekszik saját környezetük, a bajnokságban mindössze egy meccset nyertek saját publikumuk előtt.
A csapatok az előjelekkel, esővel mit sem törődve feszültek egymásnak, de pozitív jelzőt csak az akarásra és a küzdeni tudásra tudunk mondani. Jó játék nem alakult ki. A Siófok szemmel láthatóan nehezen tudott mit kezdeni a Haladás felálló védelmével, mi pedig képtelenek voltunk valamire való támadásokat vezetni. A gyenge támadójátékunkat a csúfos jelzőtől csak Oross és Sipos mentette meg. A Siófok a széleken próbált gyors támadásokat vezetni, mi pedig álltuk a sarat. Hol megállítottuk Csordásékat, hol Rózsa védett nagyot.
A második félidőben picit változott a játék képe, akadtak lehetőségeink nekünk is. Igaz egyetlen komoly helyzetből kellett volna begyűjteni a három pontot, mert sokkal több veszélyes lehetőségünk nem adódott. A másik oldalon sem rendeztek tűzijátékot, de a Siófoknak volt egy-két ígéretes akciója, amelyeket Rózsa rendre megállított.
Ahogy teltek-múltak a percek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Haladás elégedett a 0-0-val, igaz ez akkor is, ha a hajrá a mienk volt, és az utolsó percekben a Siófoknak kellett foggal-körömmel védekeznie, hogy nehogy gólt rúgjunk.
Összességében igazságos eredmény született, egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet, a Haladás viszont dicséretet érdemel, mert a körülményekhez képest kihozta magából a maximumot és értékes ponttal térhetett haza Siófokról.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a Haladás legjobbja volt, védései nélkül aligha szereztünk volna pontot. Rajos Gábor az első félidőben megilletődötten focizott, a második félidőben azonban már jól lépett be a támadásokba is. Korolovszky Gábor és Guzmics Richárd ezúttal is stabilan állta a sarat, pedig nem volt könnyű dolguk a sokat és gyorsan mozgó siófoki támadók gyűrűjében. Nem jutott könnyű feladat Tóth Péternek sem, Csordást kellett kordában tartania. A Haladás csapatkapitánya azonban jól oldotta meg a feladatot. Nagy I. Gábor harcolt-küzdött, de nem igazán jöttek össze a dolgai. Simon Ádám nagyon sok labdát szerzett, bátran ütközött a középpályán. Jól focizott. Iszlai Bence hosszú kihagyás után tért vissza a csapatba, játéka nem okozott csalódást. Sipos Norbert az első félidőben az utóbbi idők legjobb játékát mutatta, de a második félidőre szinte észrevétlenné vált. Oross Márton sérüléséből jóformán fel sem épült, de ott folytatta, ahol abbahagyta. Amíg nem fáradt el, sokat dolgozott, megtartotta a labdákat, szükség volt a játékára. Braniszlav Fodrek értékelhető momentum nélkül volt a pályán, így nehéz teljesítményét értékelni. Marian Sluka próbálkozott becsülettel, hogy meghálálja a bizalmat, de ez csak részben sikerült neki. Lattenstein Norbert rekordot döntött, mármint a pályán töltött percei tekintetében. Simon Attila növelte élvonalbeli meccseinek számát.
