DVSC - Haladás. Egy kis történelem

Régesrég

A II. Világháború előtt „kerülgették” egymást a vasutascsapatok: amikor 1942/43-as idényben a tizenhat csapatos bajnokságban 14. lett a Haladás és ezzel a kiesett, akkor a Debreceni VSC osztályozó után feljutott az NB I-be. Aztán az 1945/46-os bajnokságban már találkozhattak volna az első osztályban a csapatok: a Haladás a szezon első felében a Nyugati-csoportban, míg a DVSC a Keleti-csoportban végzett a legjobb öt között. Az egybeeresztett 10 csapat között azonban hiába volt ott mindkét gárda, egy mondvacsinált bundaügy miatt elmaradtak a találkozók: a hét le nem játszott mérkőzés eredményét 0–0-s gólaránnyal a Haladás ellenfeleinek javára igazolta a Magyar Labdarúgó Szövetség. Még egy adalék ebből az időből: a Képes Sportlap ára 1946 nyarán 250.000 pengő volt, egy hétre rá 1 millió, az 1946. július 30-i szám pedig már 100 millió adópengőbe került. Ezek után rendeződött az inflációs állapot és 1946. augusztus 6-án 1 Forintért már hozzá lehetett jutni az újsághoz.

Az első valódi meccsek

Az 1946/47-es szezonban a második fordulóban Szombathelyen játszottak először az együttesek: a DVSC 3–2-re nyert. A tavaszi meccsen aztán 2–1 lett a hajdúságiaknak. Egy évre rá minden rossz sorozat megszakadt a Haladás szempontjából, sőt egy, azóta is fennálló rekord is megszületett. A Rohonci úton a Haladás 6–4-re vert a Debreceni VSC-t: ez a két együttes leggólgazdagabb találkozója is egyben. Debrecenben pedig 1–0-ra nyert a Hali. A szezon végén a DVSC kiesett, ám egy évre rá - olyan ’90-es évekbeli Hali-módra - vissza is jutott, majd ismét kiesett. Ebben az évben már – politikai hatásra – egy kisebb névváltoztatáson is átestek a csapatok, így akkoriban Debreceni Lokomotív – Szombathelyi Lokomotív párharcokra került sor. Keleten 1–0 volt az eredmény, nyugaton pedig 4–1, mindkétszer a hazai vasutascsapat javára.

A kerülgetés folytatása

Ezek után tíz évig a másodosztályban szerepeltek a debreceniek, majd amikor feljutottak az 1960/61-es szezonban, akkor éppen a Hali esett ki a második vonalba. Az 1961/62-es bajnokság azért szép időpont mindkét együttes életében, mert a Haladás a nyugati, a DVSC a keleti országrészben nyerte meg az NB II-t. A szezon a Lokinak sikerült jobban: 1–0-ra nyertek idegenben, 4–3-ra pedig Debrecenben. 1965-ben az NB I/B-ben először játszhattak a csapatok egymás ellen: mindkét csapat idegenből vitte el a két pontot. 0–1 volt az eredmény a Rohonci úton, és 1–4 Debrecenben! Ez egyben a Haladás legnagyobb arányú győzelme a Hajdúságban.

Továbbra is a második vonalban

1966-ban nem tudott gólt szerezni a Haladás, idegenben 2–0-ra kaptak ki a zöld-fehérek, itthon pedig 0–0 lett a meccs. Ám a bajnokság végén mégiscsak a szombathelyiek örülhettek, hiszen a csapat feljutott az NB I-be. Újabb évek teltek el Loki-Hali derbik nélkül. 1972/73-ban egyéves látogatást tett a szombathelyi csapat a második vonalban és három pontot kasszírozott be a lehetséges négyből: 3–1 és 1–1 voltak az eredmények. 1978/79-ben a Hali kiesett, a Loki feljutott, majd három év telt el, hogy ismét összefussanak.

A ’80-as években

1981/82-ben a debreceniek 3–1-re nyertek hazai pályán, míg a Rohonci útról is ponttal távoztak egy 0–0-val. Egy év múlva nem változott a szombathelyi eredmény, ám a Loki-stadionban 1–0-ra a Hali nyert. Két év múlva oda-vissza verték a vasiak a Lokit: 1–0 és 2–1 voltak a végeredmények. 1985/86-ban 4–2 a Rohonci úton és 0–1 idegenben, majd egy év múlva 0–0 és 0–2 a mi szempontunkból. 1987/88-ban kiesett a DMVSC: a Hali 2–0-ra nyert itthon, idegenben 1–1 lett.

A ’90-es évek

Az évtized első bajnoki szezonjában sem itt, sem ott nem született gól. A Halit egyébként éppen a Debrecen előzte meg a kiesés ellen vívott harcban. A szombathelyiek visszajutottak, a Loki kiesett, az 1993/94-es szezonban keveredett össze ismét a két együttes. A gólínség folytatódott: ott 1–0, itthon 0–0 lett. Két évre rá Debrecenben 3–0 volt a hazaiaknak, míg itthon 2–1-re nyert a Haladás. 1996/97-ben Szombathelyen 2–0-ra, hazai közönség előtt 3–1-re győzött a Loki. Utóbbi találkozón a Hali egy órát játszott emberhátrányban, és már a félidőre eldőlt a meccs (0–3), ám az 55. percben Szekér István megszerezte a becsületgólt. 1997/98-ban a DVSC ismét nyerni tudott a Rohonci úton, ám 1997. március 14-én hazai környezetben ez már nem sikerült nekik. A Haladás a Németh – Tóth M. – Varga, Balassa (Vidóczi), Zugor – Fehér, Kovács S. (Tóth P.), Nagy Cs. (Gabala), Balogh – Baumgartner, Negrau összetételben játszott és Tóth Miklós kiállítása miatt pár percig emberhátrányban is volt. Ekkor Szanyó is mehetett zuhanyozni, majd a 87. percben Kovács Sándor találatával egyenlíteni tudott a Haladás. Egy évre rá itt is, ott is 1–1 lett, majd az idegenbeli 1–1 megmaradt, ám itthon 3–1-re nyert a Hali, Bodor, Balogh és Borbély góljaival.

Az ezredforduló óta

2000/2001-ben az S.Oliver-Haladás szép játékot hozó, de szerencsétlen szezonjában a sok-sok 2–2-es eredmény egyike Debrecenben született. 2002. május 4-én a Hali Takács T. – Flávio Pim, Szekér, Selymes – Kaj, Somfalvi (Nagy G.), Tóth P., Leandro – Nagy L. (Fred), Alex (Filipovics), Halmosi összetételben játszott. A ma már Debrecenben futballozó Leandro egyenlített, majd Filipovics Almir góljával a vezetést is megszerezte a Hali, ám a hazaiaknak sikerült az egyenlítés. Legutoljára a Lombardos időszakban játszott egymással a két együttes: a Détári-csapat egy sima hármast kapott a Loki-tábor előtt, itthon pedig egy unalmas meccsen 0–0 lett a végeredmény.