Két remek formában lévő együttes találkozott egymással a Széktói Stadionban. A kecskemétiek legutóbbi két meccsükön összesen 8 gólt lőttek (előbb bajnokin 4-1-re nyertek a Honvéd otthonában, majd a Ligakupa elődöntőjében hazai pályán 4-0-ra verték a Debrecent, ezzel megszakították a hajdúságiak 36 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatát), míg a Haladás Artner Tamás irányításával még nem kapott ki (két döntetlen és két győzelem a mérleg).
A szombathelyiek semmit nem bíztak a véletlenre, a nagy távolság miatt már pénteken elutaztak. Rossz előjel volt viszont, hogy Nagy Dániel bokája aláfordult a tegnapi edzésen, Schimmer Szabolcs pedig belázasodott, így kényszerből két helyen is változtatnunk kellett a kezdőcsapaton.
Jó időben, ám meglepően kevés, mindössze 1000 néző előtt kezdődött a találkozó. A várakozásoknak megfelelően jó volt az iram, mindkét együttes játékában volt elképzelés. Helyzet adódott itt is, ott is, de a kapusoknak sokáig nem akadt nagy védeni valójuk.
Aztán hasonlóan alakult a meccs, mint legutóbb a Fradi ellen. Kezdődött azzal, hogy a 20. percben Radót buktatta Alempijevics, a fiatal támadónk ezúttal is tizenegyest harcolt ki. Kenesei állt a labda mögé, ami azonban a felső lécen csattant. Öt perccel később büntetett a KTE: Pekár került a földre a tizenhatoson belül, Veizer játékvezető mindenki legnagyobb meglepetésére tizenegyest ítélt, pedig a hazai játékost nem bántotta senki. Lencse nem hibázott, így megszerezték a vezetést a lila-fehérek. Igaz sokáig nem örülhettek, Kenesei tette helyre hibáját, és egy szép akció végén kiegyenlített. Az első félidő hajrájában egy óriási Rózsa bravúr kellett ahhoz, hogy ne vonuljunk hátrányban az öltözőbe.
Hasonlóan indult a második játékrész, mint az első. Helyzetek mindkét oldalon, ám izgulnia egyik szurkolótábornak sem kellett. A 48. percben aztán a kecskeméti kapu előtt újabb büntető-gyanús eset történt, Veizer azonban nem merte befújni. Ezt követően picit leült a meccs, sokáig semmi említésre való esemény nem történt.
A hajrá viszont megint izgalmasra sikerült. Előbb Halmosi rúgatott egy gólt Naggyal, majd szinte rögtön a középkezdés után a szünetben beálló gólzsák, Tököli köszönt be. Öt perccel a vége előtt megnyerhette volna a meccset a Haladás. Egy formás kontra végén Radó lőtt, Németh Gábor nagy bravúrral védett. A hátralévő időben az eredmény már nem változott, így egy jó iramú meccsen értékes pontot szerzett Artner Tamás csapata.
Játékosról játékosra
Rózsának nem akadt sok dolga, az első félidő hajrájában azonban óriási bravúrral védett. Búrány remekül teljesített a jobb oldalon, igaz a meccs végére elfáradt. Guzmics Richárd magabiztosan focizott, de akárcsak Korolovszky Gábor, a második bekapott gólunknál lehetett volna határozottabb. Tóth Péter teljesítményéből is sokat elvesz, hogy a második gólnál rosszul helyezkedett és nem tudta elvenni a labdát. Iszlai Bence és Rajos Gábor is bejátszotta az egész középpályát, sok labdát szereztek. Halmosi Péternek döntő érdemei voltak a második gólunk megszerzésében, kicsit sokat foglalkozott a kecskeméti szurkolókkal, akik végig hergelték a meccs alatt. Radó András remekül focizott, tizenegyest harcolt ki, a Hali egyik legjobbja volt. Nagy Gábor sokkal jobban játszott, mint a Fradi ellen, utol kell még érnie magát, de nagyon fontos gólt szerzett. Kenesei Krisztián büntetőt hibázott, de akcióból eredményes volt, ma is jól focizott. A cserék közül Marian Sluka és Oross Márton is próbált segíteni, de ezúttal nem tudták megváltoztatni a játék képét. Ugrai Roland növelte élvonalbeli meccseinek számát.
