Nem szűz kislány – mondta első szombathelyi interjújában honlapunknak. Akkor úton volt éppen Szombathelyre. Azóta edzőmeccsen már bemutatkozott zöld-fehérben, hosszas huzavona után a szerződését is aláírta. Az országos sajtó napokig cikkezett kaposvári balhéiról, írták azt is, hogy még meccs előtt is elszíneződött a szonda. Nekünk a Claudius halljában azt nyilatkozta, azért jött Szombathelyre, hogy megváltozzon.
– Hány szombathelyi szurkoló kérte számon eddig, hogy Kaposváron „elszíneződött” a szonda?
– Ha hiszi, ha nem, egy sem. Csupa jó tapasztalatom van eddig a szurkolókkal. Igaz a meccsen kívül nem nagyon találkoztam velük.
– Nem mondja, hogy a szombathelyi éjszakában, valamelyik szórakozóhelyen, bulikban nem futott bele senkibe?
– Bulikban? Eddig egyszer voltam. A „beugró” bulimon. Meghívtam a srácokat, ez az eddigi szombathelyi buli történelmem.
– Árulja el, balhésabbnak tartja magát, mint a korosztálya?
– Nem hiszem, hogy balhésabb lennék. A vége fele már úgy voltak velem, mint azzal a diákkal, akire akkor is ráfogják, hogy kirúgta az igazgató irodájának ablakát, amikor betegen otthon fekszik, és nem is volt iskolában. Sok volt az irigy. A nagy sztorik fele sem volt igaz.
– Nem tudom kihozni a sodrából? Megszokta, hogy erről kérdezgetik?
– Az túlzás, de tudomásul kell vennem, hogy ez téma. Az országos sajtó is cikkezett a „szondáztatásról”. Azt is el kellett viselnem. Nem voltam akkor a felnőtt csapat tagja, egy NB3-as meccsre készülődtünk, amikor Sisa Tibor visszarendelte az egész csapatot, és előkerült a szonda. Az enyém elszíneződött, nem vagyok rá büszke, de ez már a múlt. Többet ilyen biztosan nem fog előfordulni.
– Ennyire szigorúan fogják Szombathelyen?
– Nem erről van szó. Én azért jöttem el Kaposvárról, ahol a barátaim, ismerőseim élnek, mert tényleg változást szerettem volna az életemben. Ebbe pedig nem fér bele, hogy ott folytassam, ahol abbahagytam. Nem tettek rám nyomkövető karszalagot, de figyelnek rám, én pedig elfogadom, hogy ez az én érdekem. A gyúró vitamint ad, a csapatorvos gyógyszert, megmondják, mit egyek, de figyelnek arra is, mire költöm a pénzem. Profi világba csöppentem a Haladásnál, komoly mérföldkő ez a pályafutásomban. Én pedig nem akarom elszúrni.
– Nehéz szívvel jött el Kaposvárról?
– Igen, de úgy sikerült eljönni, hogy minden szálat elvarrtam. Nem maradt nyitott kérdés. Az eddigi tapasztalatom alapján is mondom, jó döntést hoztam, de azt mindenképpen írja le, hogy a csapaton kívül két ember miatt érkeztem Vas megyébe. Artner Tamás és Czeglédy Csaba volt az a két ember, akik megkönnyítették a döntést.
– Könnyen ment a beilleszkedés? Azt mondják, nem túl befogadó a csapat…
– Én ebből semmit nem tapasztalok. Mit ne mondjak, most is az egyik csapatársamnál lakok, amíg nem találok megfelelő albérletet. Jóba vagyok a fiatalokkal, de például Kenesei Krisztiánnal is. Tényleg semmi bajom nincs.
– Ott lesz a kezdőcsapatban a Győr ellen?
– Na, látja, ezt nem tudom, de szeretnék. Volt egy kis fizikális lemaradásom, de egyre inkább utolérem magam. Pont ezért én magam is kértem külön munkát, edzéstervet, hogy mit dolgozhatok pluszban. Jó focista akarok lenni, ehhez az kell, hogy játsszak, ahhoz pedig az, hogy az edzésmunkát elvégezzem. Nem hiszem, hogy panasz lenne rám. A kezdőcsapat összeállítása az edző dolga, én viszont, amikor megkapom a lehetőséget, mindent elkövetek majd, hogy ne okozzak csalódást, és ne lehessen többet kihagyni a kezdőből.
– Tele van bizonyítási vággyal.
– Igen. Jó lenne gyorsan elérni, hogy a közvélemény az alapján ítéljen meg, ahogy most tejesítek, ahogy most élek. Persze vér nem válik vízzé! . Az utóbbi időben több rutinos, sokat megélt játékossal beszélgettem, tőlük is tudom, hogy az embernek a pályán jól kell teljesítenie ahhoz, hogy a pályán kívül többet engedhessen meg magának .
