A határ melletti Monyorókeréken igazi futball hangulat és ötszáz néző fogadta az osztrák és magyar első osztályú csapatokat. A mieink három középső védővel álltak fel, ami védekezésben ötös védősorrá alakult. Az ötödik percben meg is szerezte a vezetést a szombathelyi csapat. A vendégek térfelének jobb oldaláról Tóth Máté végzett el szabadrúgást, a tizenhatoson belül Stef Wils érkezett, és balról nagy erővel keresztbe rúgta a labdát, a hosszún pedig a teljesen üresen álló David Williams - szintén nagy erővel - a kapu jobb felébe bombázott (0-1). Ezek után is a vasiak uralták a játékot, többet volt nálunk a labda, ha pedig a nagymartoniak jöttek, akkor azokat az akciókat jól védekeztük le. A harmincadik percben Williams kért cserét, a jobb lábfeje sérült meg, nem tűnik nagyon komolynak a baj, inkább biztonsági volt a csere. A negyvenegyedik percben tudták megbontani a védelmünket az osztrák zöld-fehérek, akkor Höller került helyzetbe, ám Király óriásit védett. Negyvenöt perc után a Hali-tábor által támogatott szombathelyiek egy-nullra vezettek.
A második félidőben áttevődött a játék a Haladás térfelére, de igazán komoly helyzetük nem akadt az osztrákoknak. A hatvankettedik percben Bürger esett el Polgár és Wils között, a sasszemű játékvezető negyven méterről befújta a büntetőt. Gyurján jobbra várta a labdát, ami a bal kapufa tövéről mellé pattogott. Négy perc múlva egy pontrúgás után Jagodics lőhetett volna tizenöt méterről, de kirúgták a lábát, ez is tizenegyes. Stef Wils félmagas, jobb oldalra tartó lövését kiütötte a mattersburgi kapus. Cseréltek többet a hazaiak is, a kilencvenharmadik percben egy jobb oldali szabadrúgás után Varga fejelt a kapunk baloldalába. Szurkolóknak volt egy olyan érzése, hogy addig vezette a játékvezető a mérkőzést, míg meg nem jött a hazai egyenlítés. Volt ebben némi igazság…
