A Debrecen honlapján Szima Gábor, a DVSC vezetője elismerte, hogy a csapatnál felmerült Aczél Zoltán neve is. A Szombathelyi Haladás trénere sem cáfolta a hírt.
– Valóban történt megkeresés – mondta honlapunknak Aczél. Azonban hozzá kell tennem, hogy élő szerződésem van a Szombathelyi Haladással. Nagyon jól érzem magam itt. Kisebb-nagyobb gondok ellenére én becsülettel végzem a munkám. Úgy gondolom, 43 évesen igazán megtisztelő, hogy felfigyelnek a munkámra Magyarország legjobb csapatánál, azt jelenti, hogy elismerik az itteni két és fél hónapos munkám. Hogy milyen fázisban vannak most a dolgok, erről most nem szeretnék még beszélni.
A kapuskérdésről
Totka Dániel a Haladás első igazolása. Nagy kérdés, hogy az ősz végére „megtáltosodó” Rózsa Dániel, a rutinos Szép Tamás és a fiatal tehetség Mursits Roland mellett mekkora szerep jut neki.
– Az eddigi szombathelyi mérkőzéseken mindig Rózsa Dániel védett. Nem véletlenül volt így. Egyre jobb formában védett, magabiztos lett. Ez nem másnak köszönhető, mint Jakab Csaba kapusedzőnek, aki remek munkát végzett. Ő egy munkamániás, remek szakember, aki felhozta Danit, segített Szép Tominak a sérülése után, és Mursits is sokat fejlődött.
Szép Tamással megbeszéltem, hogy a jövő nem az övé. 37 éves, nem vele fog kezdődni a Szombathelyi Haladás kezdő 11-e az elkövetkező három évben, ebben biztos vagyok. Megértette. Érdemei elismerése miatt mindenben segítek neki, segítek munkát keresni neki Ausztriában. Ő már nem tagja a Haladás keretének.
Totka személyében egy tehetséges, volt korosztályos válogatott labdarúgóval erősödött a Haladás. De az a helyzet, hogy nincs rangsorváltás, nálam még mindig Rózsa Dániel az első számú kapus. Maximálisan bízom benne. Totka Dani egy fiatal tehetség, akinek meg kell adni a lehetőséget, hogy vagy védjen NB I.-ben, vagy a padról segítse az előtte lévő hálóőrt.
A pécsi teremtornáról
A Szombathelyi Haladás karácsony másnapján Pécsen lépett pályára, ahol a mieink a negyedik helyet szerezték meg.
– Egy dolgot le kell szögeznünk: A pécsi teremtorna nem egy felkészülési torna volt. Személyes jóbarátom, Dárdai Pál hívott meg, és szívesen tettem eleget a kérésnek. Feltételem csak annyi volt, hogy ő maga is legyen jelen személyesen, hiszen mégiscsak miatta megyünk. Erre ígéretet is kaptam, de Pali csak úgy tudta megoldani, hogy december 26-ra tegye a tornát. Játékosaimmal megbeszélve a dolgot, profizmusról tettek tanúbizonyságot, hiszen sokan szinte az ünnepi asztaltól felkelve vállalták a játékot. Úgy gondolom, hogy ez a megmérettetés nem is inkább a felkészülésünket szolgálta, hanem inkább egy általam is nagyra tartott labdarúgót tiszteltünk meg a jelenlétünkkel. Összesen 10 játékossal indultunk, két sorunk volt. A végére ketten meg is sérültek: Guzmics félig törött lábujjal játszott, Simon Attilának összekoccant a térde, tehát nyolcan maradtunk a végére. Minden tiszteletem azoké a játékosoké, akik eljöttek. Voltak jó periódusaink, de látszott, hogy ott volt még a bejgli a srácok szája szélén. Sajnos nem sikerült jó eredményt elérnünk, de nem is így készültünk erre a tornára. Nem vagyok boldog, de nem is vagyok morcos az eredmény miat, mert még egyszer mondom: ez a torna nem a felkészülésünket szolgálta, ez egyfajta tiszteletünk kifejezése volt Dárdai Pál előtt.
