Kiesés-feljutás-kiesés-feljutás: ez a sorminta jellemezte a Haladást a 90-es évek első felében. Akkoriban a másodosztály két csoportból állt, és az 1994/1995-ös szezon előtt úgy tűnt, hogy a Veszprém, a Siófok, a BKV Előre és a Budafoki LC lehetnek majd a Hali ellenfelei a feljutást illetően. A versenykiírás alapján a két csoport első helyezettjei automatikusan feljutottak, míg a két második az NB I 13. és 14. pozíciójában végzettek oda-visszavágós osztályozót játszhattak.
A vasiak Rátkai Lászlóval kezdték meg az esztendőt. Az első fordulóban még nem volt gond, mert a Matáv-Sopron otthonában simán, 3–0-ra nyertünk, azonban a Mohácstól 2–0-ra, míg a Keszthelytől 3–2-re kapott ki hazai környezetben a csapat. Nagy nehezen a 9. fordulóban a Beremendet 3–2-re legyőzték a zöld-fehérek – a győzelem ellenére Rátkai László lemondott.
A padra Fedor Sándor érkezett: a hátralévő 6 őszi meccsből négyet megnyert a vasiakkal, így az ősz végére a hatodik helyre kúsztak fel a mieink: nyolc győzelem és hét vereség volt a mérleg. Nagy szó volt ez, ugyanis volt a 14. pozícióban is a Haladás az NB II-ben...
Az 1995-ös tavasz egészen kiválóan sikerült, és a nézők is visszatértek a Rohonci útra: négy-, hat- és nyolcezres látogatottságot is regisztrálhattunk, a csapat pedig szárnyalt. A 15 meccs alatt csak három meccsen kapott gólt Király Gábor (összesen négyet), a Haladás pedig tizenkettőt meg is nyert, és csak Pakson kapott ki három fordulóval a vége előtt. ( Anno a hírek sokkal lassabban érkeztek: én magam az akkor leggyorsabbnak vélt forrás, a Teletext hasábjai előtt izgultam végig, mi is lett a paksi végeredmény - a szerk.)
Az utolsó fordulóban Tatabányára látogatott a Haladás 1995. június 18-án. Két pont előnyünk volt a BKV Előrével szemben és sokkal jobb volt a gólkülönbségünk, így akár egy iksz is elég lett volna a bajnoki címhez és ezzel együtt az automatikus feljutáshoz. A mieink azonban semmit nem bíztak a véletlenre és Szekér István, valamint Elekes Attila góljaival 2–0-ra nyertek. A fieszta azért nem lehetett teljes, és nem oszthatták ki a mezeket a szurkolóknak a szombathelyiek, mert azokra filmforgatáson volt szükség. A Haladás-mezből így lett a Kisvárosban Bulgária nemzeti trikója.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
