Az ember ránéz a lelátóra, majd az órájára, aztán megállapítja, hogy fél órával a kezdés előtt nem is rossz. Aztán az ember rendezi gyorsan gondolatait, rájön, hogy fél hatkor kezdődik a meccs és megállapítja, hogy rég voltak ilyen kevesen bajnoki mérkőzésen.
Aztán nem sokkal a kezdés után ismét órát kellett nézni, hogy vajon hány perc alatt sikerült a semmiből vezetést szereznie a Győrnek. Öt. Egy beívelést követően Guzmicsot „lepte meg a Jabulani”, lehúzta a fejét, Pilibatis pedig bólintott.
A gól után szerencsére nem zuhantunk össze. Keneseinek és Nagynak is akadt helyzetecskéje, majd érkezett Sipos, aki egy kipattanót úgy felvarrt a sarokba, hogy „ihaj.” Ha nem lenne ironikus az eddig rúgott négy gólunk mellett az ősz legszebb Haladás góljáról beszélni, valószínű ezt a jelzőt használtuk volna, így a találatot csak simán benevezzük a forduló gólja versenyre.
Nem volt rossz meccs. Két gól és helyzetek mindkét oldalon. Valamivel a Haladás volt veszélyesebb.
A félidő végén azonban megint csattant (Pintér) Attila ostora. A harmincadik percben becserélt Trajakovic vezetéshez juttatta a vendégeket, és a végén annak is örülhettünk, hogy a győriek nem döntötték el a meccset az első játékrészben, és elszórakozták ziccerüket.
A második félidőben már a 2. percben betaláltak a zöld mezesek. Aleksidze góljával próbálta szétfoszlatni reményeinket. Lengyel azonban egy perccel később egy Kenesei szabadrúgást csúsztatott Stevanovic kapujába. 2-3.
A szurkolók következő reakciójára a 56. percig kellett várni. A lelátón nagyon élvezték, hogy Oross Mártont lecserélte Csertői Aurél... A helyére lépő Obric remekül szállt be. A Haladás átvette a játék irányítását, a lelátón szórványosan ugyan, de elhangzott egy-két Hajrá Hali!
Aztán a 70. percben felrobbant a stadion. Schimmer Szabolcs szorította le Sipos Norbertet a forduló gólja címről.
A Haladás mai produkciójára tehát sok minden igaz volt, csak az nem, hogy meghaltunk a szépségben. A második nem akármilyen gólunkat rúgtuk.
A vezetést is megszereztük, Guzmics szabályos gólját azonban a játékvezető nem adta meg.
Ez sem szegte kedvünket, mentünk előre. Közönségszórakoztató, jó foci és kihagyott helyzetek sokasága, az idő pedig csak fogyott. És csak húztuk a strigulát az elpuskázott lehetőségek rovatban.
A végén nem volt szerencsénk, meg kellett elégedni egy ponttal, pedig hármat érdemeltünk volna.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel finoman fogalmazva sincs bomba formában. Bizonytalan. Schimmer Szabolcs gólja élményszámba ment. Guzmics Richárd pályafutása legpocsékabb játékával, a találkozó negatív hőse lett. Lengyel Dániel sem volt túl magabiztos, de gólja sokat ért. Tóth Péter eltűnt a mezőnyben. Molnár Balázs az első félidőben ránk ijesztett, a másodikban megnyugtatott minket. Irhás Ignác támadójátéka üde színfolt volt, még akkor is, ha védekezésben olykor fegyelmezetlen volt. Sipos Norbert visszatért! Jól játszott, szép gólt rúgott. Oross Márton ma egy kicsit kevesebbet nyújtott. Kenesei Krisztián rengeteg labdát megtartott, nagy kedvvel játszott. Nagy Gábor hős lehetett volna, helyette, mint a legnagyobb helyzeteinket kihagyó focista kerül be az emlékezetünkbe. Obric ma megmutatta, miért igazoltuk le. Lattenstein növelte első osztályú mérkőzéseinek számát.
