A ’40-es években
Az 1942/43-as idényben találkozott először a Haladás és a Vasas, akkor egy 2–2-s döntetlen mellett egy méretes zakóba futottak bele a zöld-fehérek. 1-7 lett a végeredmény. A legelső szombathelyi sikerre az 1947/48-as idényig kellett várni, amikor is 3–1-re nyertek a vasiak. Az Ember József irányította Haladás 10.000 néző előtt az akkor „szokásosnak” számító 3-2-5-ös felállásban futott ki a Rohonci út zanati ősfűjére, a Büki - Kovács, Pió, Tölgyesi - Szalai, Rábay - Zámbó, Tóth II., Varga I., Fejes, Tóth I. összeállításban. A Vasasban hiába játszottak olyan kaliberű sztárok, mint Lóránt, Illovszky, Kubala és Tóth III., még gólt sem tudtak rúgni! Ugyanis egyetlen találatukat az öngólt vétő Pió szerezte. Ebben a szezonban nyerte el a Haladás a vidék legjobbja címet.
A forradalom előtt
1948-tól fogva a világ legjobb nemzeti csapatát adó ország, azaz Magyarország első osztályú bajnokságában folyamatosan a középmezőny környékén tanyázott a Haladás. A Vasas elleni mérleg 1948 és 1956 között közepesre sikeredett: 6 győzelem, 3 döntetlen és 8 vereség, igaz, utóbbiak közül jó néhány igencsak nagyarányú. 0–6, 1–5, 1–6, 1–7.
Rossz széria a ’70-es évek végéig
A Vasas az egyetlen olyan budapesti együttes, amelynek nem változtatták meg a nevét az egypártrendszer alatt sem. A Fradiból lett ÉDOSZ, a Kispestből Honvéd, az UTÉ-ből Dózsa, az MTK-ból Bástya és Vörös Lobogó, de a Vasas megmaradt Vasasnak. Igaz, köztudott volt, hogy a főtitkár, Kádár János kedvence volt az együttes. Valószínűleg ennek nincs köze ahhoz, hogy az 1957 és 1979 közötti 22 év alatt lejátszott 31 találkozóból mindössze kettőt nyertek meg a szombathelyiek, kilenc végződött döntetlennel és hússzor nyertek az angyalföldiek. Az 1959/60-as szezonban 2–1 volt a Halinak, 1968-ban 3–1.
A ’80-as évek tűrhető eredménylistája
1981 és 1990 között 18 találkozón csapott össze a Haladás és a Vasas. 5 Hali-siker és 3 döntetlen mellett 8-szor nyertek a piros-kékek. 1989. október 21-én Csertői és Marton góljaival 2–0-ra győzött a Haladás. Az akkori házi góllövőlista élcsoportja: Schäffer István (9 gól), Csertői Aurél (7 gól), Illés Béla (5 gól) volt. Ma mind a hárman a Szombathelyi Haladásért dolgoznak.
Azok a ’90-es esztendők
Gólnélküli döntetlennel indultak a ’90-es évek. Ekkoriban a Haladás kétévente tette tiszteletét az NB I-ben. 1993/94-ben 3–2-re sikerült itthon nyerni, majd két évre rá újabb döntetlen jött. Az 1996/97-es szezonban a Vasas 1-0-ás győzelmével elvitte a három pontot a Rohonci útról. A sorminta ismét ikszet kívánt. 1-1 lett. Az 1999/2000-es szezonban 2–1-re nyert a Vasas.
Az ezredforduló után
2001. szeptember 7-én, Dubraviczky Attila sípjelére a Keszei-csapat Takács T. – Juhász, Horváth A., Tóth P. – Suriel (Takács B.), Somfalvi (Japa), Némethy, Leandro – Arnon (Filipovics), Preisinger, Halmosi összeállításban futott ki a Rohonci útra, és Preisinger Sándor 9. percben szerzett találatával 1–0-ra nyert. Az akkori Vasasban még pályára lépett Tóth Norbert is. Ez a találkozó volt a két együttes utolsó NB I-es mérkőzése, ugyanis a 2002/2003-as szezonban – amikor a Lombard FC-Haladás 2–0-ra nyert – már az NB I/B-ben csaptak össze a felek.
Összesített mérleg:90 m 20 gy 24 d 47 v 90–172
Ebből az NB I-ben
89 m 19 gy 24 d 47 v 88–172
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
