Győrben megadják a módját egy labdarúgó mérkőzésnek, minden van, ami a profi világban. Fűre festett ETO címer, bevonuló zene, pulpitusra helyezett meccslabda.
Kár, hogy ilyen kevesen voltak kíváncsiak a találkozóra élőben. Pedig több pikantériája is lehetett volna a meccsnek, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Csertői Aurél a Haladás történetének legsikeresebb edzője most a hazaiak kispadján ült.
Jó iramban kezdődött a meccs, annak ellenére, hogy helyzetekig egyik csapat sem jutott el. Kiegyenlített volt a játék, igaz mindkét csapat nagyon sok hibával játszott. Ez különösen akkor volt fájdalmas, amikor az iram is alábbhagyott. Nem volt túl magas a színvonal.
Az első játékrész krónikájához még hozzátartozik, hogy Scimmer Szabolcsot sérülés miatt le kellett cserélni. Pedig a védő ezúttal is jól focizott.
A második félidőre végül jó kis meccs kerekedett a találkozóból. Igaz, sokáig úgy tűnt, nem mi örülhetünk a végén. Aleksidze kétszer is kihasználta védelmünk hibáját, és tetemes előnyhöz juttatta a csapatot. A vezetés birtokában a győriek érthető módon vérszemet kaptak, és könnyen eldönthették volna a találkozót. Szerencsénkre azonban megúsztuk ezeket a rohamokat.
Aczél Zoltán közben cserélt, Irhás és Sluka állt be. Utóbbinak elévülhetetlen érdemei volta szépítő gólunknál, fontos cselek után passzolt Keneseihez, aki ragyogó labdaátvétel után kipókhálózta a hosszú felsőt. A szépítéssel azonban nem elégedtünk meg, egy hatvan méteres keresztlabda után Tóth Péter bólintott a hazaiak kapujába.
A Szombathelyi Haladás rászolgált az egy pontra.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel megítélésünk szerint az első győri gólnál hibázott, talán védhette volna Aleksidze lövését. Schimmer Szabolcs, amíg pályán tudott lenni, bejátszotta az egész jobb oldalt, folyamatosan veszélyt jelentettünk azon az oldalon. Korolovszky Gábor és Guzmics Richárd ezúttal sem okozott csalódást. Tóth Péter pontot érően fejelt pontosan a hajrában. Braniszlav Fodrek számára idegen poszton játszott, nem túl sok emlékezeteset produkálva. Molnár Balázs továbbra sincs csúcsformában, fontos szereléseire nagy szükség volt. Simon Ádám a második félidőre feljavult. Sipos Norbert érthetetlenül kapkodva kezdett, nagyon sok hibával játszott, igaz rengeteget faragták a győriek. Halmosi Péter szürkébb volt a megszokottnál, igaz nagyon akarta a győzelmet és minden tőle telhetőt megtett érte. Kenesei Krisztián a csapat legjobbja volt, parádés gólt lőtt, döntő érdemei voltak abban, hogy nem pont nélkül távoztunk. Nagy II. Gábor jobbhátvédként kapott lehetőséget, küzdeni tudással nála sem volt baj, ám hibáit nem lehet nem megemlíteni. Marian Sluka jól szállt be, minden megmozdulásával bizonyította, hogy fontos szerepe lehet a Haladásban. Irhás Ignác ezúttal nem tudott sokat hozzátenni a játékunkhoz.
