Tizenegy, az NB I-ben töltött év után búcsúzni kényszerült a Szombathelyi Haladás. Ez alatt az idő alatt kétszer megcsapta a kiesés szele a zöld-fehéreket, de akkor az utolsó fordulóban sikerült győzni, illetve a többi eredmények is megfelelően alakultak ahhoz, hogy meglegyen a bennmaradás. A 2014/2015-ös kiírásban – akkor még 16 egyesület alkotta a magyar első vonalat – a 30. fordulóban a Puskás Akadémiát 3–0-ra győzte le Radó és Rocchi vezérletével a Mészöly-csapat (Artner Tamást előbb Szentes Lázár, őt pedig Kuttor Attila váltotta – az utolsó négy körre érkezett Mészöly Géza), míg a 2017/2018-as kiírásban a Mezőkövesdet vertük meg 1–0-ra egy utolsóperces Kiss Tamás-góllal (Mészöly Gézát ebben a szezonban Pacsi Bálint követte a padon, őt pedig Michal Hipp váltotta). A 2018/2019-es OTP Bank Ligában „csak” két edzővel próbálkoztunk, talán ez is volt a baj, hiszen amikor kettőnél többen ültek a Haladás kispadján, akkor megvolt a bennmaradás...
Az első nyolc fordulóban a már említett Michal Hipp ült a padon. A legaggasztóbb hírek még a szezon előtt érkeztek, hiszen arról lehetett hallani, hogy azok közül, akiket a felvidéki mester leigazolt volna, csak Priskin Tamás érkezett, míg jópáran voltak az érkezők között olyanok, akik nem voltak rajta a Hipp-féle kívánságlistán. Ez nem is szült jót, nyolc forduló után Hippet felállították a tulajdonsok a padról. Nyolc forduló alatt öt pontot tudott összekapirgálni a Hali, ráadásul odalett az új Rohonci úti stadion varázsa is, hiszen első csapatként az MTK elvitte mind a három pontot a Haladás Sportkomplexumból. Akkor még senki nem is gondolta arra, hogy ez a két csapat jövőre az NB II-ben is találkozik egymással. Hipp produktuma 12,5%-os volt: különösen a diósgyőri (0–1) és a kisvárdai (1–4) vereség volt fájó. Sajnos nagyon lassan érkezett csak meg Horváth Ferenc, és a következő meccs előtt alig edzhettek az új szakvezetővel a játékosok. Sajnos az ősz ráment az ismerkedésre, akkor már menthetetlennek tűnt a bennmaradás. Aztán ehhez jött még a szörnyű február (egy pont az első négy meccsen), ami betette a kaput. Igaz, hogy a székesfehérvári vereség után elindult valami, és a bajnokság utolsó harmadának teljesítménye alapján a dobogó alsó fokán állna a Haladás, de volt egy első kétharmad is, amiben viszont mindkétszer tökutolsók voltunk.
A 33 meccsen 31 gólt rúgtunk, ez azt jelenti, hogy nem volt meg a mérkőzésenkénti egyes átlag. A házi góllövőlista élén Priskin Tamás végzett 7 góllal (21 meccsen, átlagosan 220 percenként talált be), míg öt gólt szerzett Rui Pedro (15 meccs, 246 perc/gól) és Gaál Bálint is (26 találkozó, 269 perc/gól). Funsho Bamgboye 4 találatnál állt meg (31 meccs, 416 perc/gól). Mészáros Karol, Michael Rabusic és Galin Ivanov 2-2, míg Jagodics Márk, Jurij Habovda, Oleh Hologyuk és Németh Márió 1-1 góllal iratkozott fel a listára.
A gólpassz-lista élén Funsho áll (4), míg ugyanennyiszer ellenféltől került a labda Hali-játékoshoz kihagyhatatlan helyzetben. Jurij Habovda (3) mellett Mészáros Karol, Michael Rabusic, Jagodics Márk és Galin Ivanov 2-2, míg Petró Balázs, Vít Benes, Kristián Kolcák, Priskin Tamás, Schimmer Szabolcs, Rácz Barnabás, Gaál Bálint, Rui Pedro, Reagy Ofosu, Király Gábor, Oleh Hologyuk és Tamás László 1-1 alkalommal kerültek fel az assziszt-táblázatba.
A kanadai listán 8 ponttal lehetett az élen végezni: Priskin Tamás (7+1) és Funsho Bamgboye (4+4) mellett Gaál Bálint (5+1) és Rui Pedro (szintén 5+1) került fel még a dobogóra. A legkevesebb szerzett gól (az ősszel sorozatban kihagyott büntetők), a legkevesebb győzelem – és azért ne legyünk naivok – a sok „érdekes” eredmény a keleti végeken nem jelenthetett mást, mint kiesést. A kisvárdai győzelem után az utolsó három fordulóra felcsillant a remény: ezt a paksi egyenlítéssel el is szállt, de – persze ez csak játék a számokkal – amennyiben az utolsó három körben begyűjtötte volna a három pontot a Hali, akkor is kiesett volna...