A mérkőzés előtt már szembesülhet az ember vele, hogy Székesfehérváron – ami a körítést illeti –más szellők fújnak, mint a többi magyar pályán. A parkolóra, pontosabban az oda kihelyezett névtáblákra, már korábban irigykedtünk, most a sajtópáholyról és az ideérkező kollégák munkakörülményeiről tesszük ugyanezt. A helyzetet jól tükrözi, hogy az egyik biztonsági ember az itt menjetek fel, és meglátjátok mekkora „tercsi-szecsi” van ott fent.
A pályán viszont Vidi rohamok, legalábbis ami az elejét illeti. Sokszor a szerencse és a jól focizó Korolovszky kellett ahhoz, hogy ne kapjunk gólt. Rózsa is jó formában van, de szerencsére pár perc után kiderült, hogy a Haladás megszeppenése sem tart sokáig. Folyamatosan jöttünk ki a szorításból, helyzetek, helyzetecskéink is voltak, miközben a lelátóról élőben is csodáltuk, hogy reklamál végig egy egész meccset Paulo Sousa. Néha az volt az ember érzése Andó-Szabó játékvezető, ismerve a portugál szakember „csípős” nyelvét, inkább asszisztensként tekint rá (akinek „tanácsait” meg is fogadta), mintsem egy edzőként a magyar bajnokságban dolgozó tizenhatból.
Jó ritmusú, ám sok hibával tarkított meccset játszottak a csapatok. A játékrész második felére ismét Videoton fölényével. Gól azonban nem született. Negyvenöt percig méltó ellenfelei voltunk az Európában is vitézkedő bajnokaspiránsnak.
Sőt. A második félidőt a Haladás kezdte jobban. Helyzeteink voltak, többet volt nálunk a labda, igaz ennek köszönhetően egyre nagyobb terület jutott a hazaiaknak. Aztán Artner Tamás szombathelyi edzősködése legnagyobb hibáját elkövetve, Guzmics Richárd helyére beküldte a fiatal Jagodics Márkot, akiről három perc alatt két gólt kaptunk és gyakorlatilag elszállt minden reményünk.
A találkozó hátralévő részében próbálkoztunk becsülettel, azonban gólhelyzetet nem tudtunk kialakítani. Annyira nyomtunk azonban, várható volt, hogy előbb-utóbb meglesz az eredménye. Andorka Péter góljával szépítettünk végül, a fejest egy gyönyörű Iszlai-Radó összjáték előzte meg.
Újabb gól azonban nem született. 2-1-re kikaptunk. Hatalmas lehetőséget szalasztottunk el.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a gólokról nem tehetett, magabiztosan teljesített. Schimmer Szabolcs állta a sarat becsülettel, ha ereje engedte, a támadásokba is beszállt. Korolovszky Gábor remek játékkal tért vissza, Guzmics Richárd lecseréléséig hiba nélkül játszott. Fehér Zoltán a Haladás legjobbja volt. Búrány Zoltán hátra és előre hatékony volt. Iszlai Bence a szokottnál talán kicsit kevesebbet vállalt, Nagy Gábor játékára a korán összeszedett sárga rányomta a bélyegét. Radó András többször „megbolondította” a Vidi védőket, akiknek Halmosi Péterrel is meggyűlt a bajuk rendesen. Andorka Péter, amióta visszatért a Haladásba, ma játszott a legjobban. A cserék közül Jagodics Márk a találkozó negatív hőse lett, Kulcsár Kornél növelte meccsei számát, Kalász Milán pedig bemutatkozott az NB1-ben.
Korábbi sérülése újult ki
Guzmics Richárd a mérkőzés után honlapunknak elmondta, hogy korábbi sérülése újult ki.
- Annyira fájt a hajlítóm, hogy képtelen lettem volna végigjátszani a meccset. Holnap az első utam Mohácsi doktorhoz vezet, nagyon remélem, hogy nincs nagy baj. Borzasztóan sajnálom, hogy így alakult a meccs, rászolgáltunk volna legalább az egy pontra - mondta Guzmics.
Mestermérleg:
Paolo Sousa, a Videoton edzője: Az első percektől fogva uraltuk a meccset, ám a szombathelyiek folyamatosan faultokkal tördelték a játék ritmusát, így nagyon nehezen tudtunk eljutni a kapuig. De ehhez már hozzászoktunk, hogy Magyarországon nem csak az ellenféllel kell megküzdenünk. Amúgy is nehéz dolgunk volt, mert a Haladás öt védővel játszott, nem volt könnyű feltörni a falukat. A második félidőben aztán változtattunk a játékunkon. Az első félidőben még az utolsó passzokba hiba csúszott, a szünet után jobban játszottunk, lőttünk két gólt, úgyhogy megérdemelten nyertünk. A piros lap egyébként jogos volt, hiszen egy hátulról történő becsúszás volt. Beszéltem Szolnokival, azt mondta, hogy megcsúszott az utolsó pillanatban, ezért lett ez a vége. A játékosaimra büszke vagyok, mert a rövid felkészülési idő ellenére jól megvalósították azt, amit kértem tőlük.
Artner Tamás, a Haladás edzője: Egy teljesen új rendszerben, három középső védővel játszottunk a mai meccsen. Azt gondolom, ez a húzás az elő 10 perc megilletődöttségét leszámítva, bejött. Teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk a Videotonnak. A második félidőben azonban három perc alatt megpecsételődött a sorsunk, el kell ismernem, miután sérülés miatt lecseréltem Guzmicsot, gyakorlatilag szétesett a védelmünk. Ha Ricsi pályán van, meggyőződésem, hogy nem kapunk ki. A bekapott gólok után megtettük, amit lehetett, átálltunk négy védőre, feltoltuk a védekezést, meg is voltak a lehetőségeink, mindig csak egy pici hiányzott. Nagy Gabi nem lőtte el, Andorka éppen csak lemaradt, és sorolhatnám tovább... Én mindennel együtt azt érzem, hogy a játék képe alapján és a meccs egészét nézve az egyik pontra rászolgáltunk volna.
