1958. november 9.-én szerezte eddigi egyetlen győzelmét a Honvéd otthonában a Haladás. Az előjeleket tekintve a semleges szurkolók közül nem sokan számítottak arra, hogy ma lesz meg a második. Csertői Aurél csapatából kulcsjátékosok hiányoztak, ráadásul a mester sem ülhetett a kispadon. Eltiltását töltve a lelátóról, Tóth Miklós manager igazgató társaságában nézte végig a találkozót. Jókedvűen.
Pedig voltak pillanatok a mérkőzésen, amikor sok oka nem volt a vidámságra. Hol Rózsa Dániel bravúrja, hol a kapufa, hol pedig valamelyik középhátvédünk remek belépője mentette meg csapatunkat a góltól. Ugyanakkor a Haladás nagyon fegyelmezetten játszott. A csapat nagy hangsúlyt fektetett a biztonságos védekezésre, a középpályások rengeteg labdát szereztek és egy-két apróbb hibától eltekintve a védelem is remekül megoldotta feladatát. Tény, hogy nem ezen a találkozón gyakorolta a támadás vezetéseket a Haladás. Mindösszesen négyszer lőttünk kapura. Igaz, abból egy, Sipos Norbert lövése három pontot ért.
A Szombathelyi Haladás elérte célját, három pontot szerzett a Budapest Honvéd otthonában és vezeti a Soproni Ligát.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel jól és magabiztosan védett. Bravúrjaira nagy szükség volt a győzelemhez. Csontos Zoltán erejét elsősorban a védekezés kötötte le. Guzmics Richárd hatalmasakat mentett. Határozottan játszott, jóformán hiba nélkül. Balassa Péter hosszú idő után volt kezdő. Egyáltalán nem látszott rajta a kihagyás. Tóth Péter Csontoshoz hasonlóan elsősorban a védekezésre koncentrált. A Molnár Balázs, Vörös Péter, Kovács Zsolt nem túl látványosan, ám annál hasznosabban játszott. Sipos Norbert parádés gólt rúgott. Oross Márton egyedül küzdött a Honvéd védőinek gyűrűjében. Nem csoda, hogy nem tudott sok említésre méltó dolgot tenni. Simon Attila a gól előtt remekül vette észre Sipost, sokat futott. A cserék közül Andorka igyekezett bizonyítani, Maikel és Schimmer növelte elsőosztályú mérkőzéseinek számát.