Az előző szezon nem sikerült túl fényesen Horváth Andrásnak, a Haladás rutinos középpályásának. Ennek ellenére nem gondolkodik a váltáson, motiválja a kialakult versenyhelyzet. Az egykori válogatott labdarúgó jó véleménnyel van a Haladás utánpótlásáról, de szerinte a klubok néha már túlzásba viszik a fiatalítást.
- A befutott játékosok eredményei magukért beszélnek, elég, ha csak Kovács István vagy Radó András teljesítményét nézzük – dicsérte a fiatal utánpótlás-válogatottakat a Hali középpályása. - Utóbbi játékos nagyon jó szezont tudhat maga mögött, szinte minden bejött neki, őszintén kívánom, hogy hasonló teljesítménnyel folytassa karrierjét. Vízválasztó lesz az ősz Radó számára, ha sikerül továbbra is ezen a szinten futballoznia, komoly karriert alapozhat meg magának.
Horváth azzal folytatta, hogy szerinte jól működik a fiatalok "szűrése", csak olyan tehetség kerül fel a felnőttekhez, akinek valóban ott is van a helye.
- A többi fiatalról is jó véleménnyel vagyok – mondta Horváth. – Nincsenek problémáink egymással, nagyon motivált, megfelelő alázattal rendelkező, ügyes társaságról van szó. Csak ilyen játékosok kerülnek fel a csapathoz. Akiben nincs meg a kellő alázat és tudás, nem hiszem, hogy el tud jutni a felnőtt keretig. Szerencsés helyzetben van Artner Tamás, erős játékosállományból válogathat, ráadásul megfelelő a rutinos és fiatal játékosok aránya a Halinál. Ezért is voltunk jók tavasszal, az edzéseken mindenki maximálisan teljesített, és ez meglátszott a tavaszi produkciónkon. Emiatt nekem sincs könnyű dolgom, megkérdezheti bárki a szakmai stábot, mindig a maximumot nyújtottam az edzéseken, de mégsem sikerült stabil kezdőhelyet kiharcolnom magamnak. Viszont nem adom fel, motivál ez a versenyhelyzet, nem fogok távozni a csapattól. Továbbra is mindent beleadok majd, és ha lehetőséget kapok, bizonyítani fogom, hogy helyem van az együttesben.
Az elsőosztályban 14 évesen debütáló játékos véleménye szerint a mai fiatalok könnyebb helyzetben vannak, mint akkor, mikor még ő számított újoncnak az Nb1-ben.
- Szerintem a mai fiataloknak valamivel könnyebb dolga van, mint nekünk volt. Eleve a fiatalítás irányába mozdult el a világ futballja, egyes klubok néha már túlzásba is viszik ezt a folyamatot. Ifi játékos koromban még más volt a felfogás, sokat számított a rutin, ráadásul az idősebb játékosok is másként viszonyultak a fiatalokhoz, hosszabb időbe telt, mire befogadtak minket. Tűrnünk kellett a fricskákat az edzéseken és az öltözőben is. Volt olyan, hogy azt szóvá tették, ha valakinek elfoglaltuk a helyét az öltözőpadon. Emlékszem, egyszer Negrau azért kergetett meg egy ollóval, mert nem tetszett neki a frizurám, és le akarta vágni – emlékezett vissza nevetve Horváth András.