1990. március 17. Egy dátum, amit aligha felejtenek el a Haladás szurkolók. Kedvenceik négy-nullra legyőzték a Ferencváros csapatát. Schäffer egyszer, Deéry Attila pedig háromszor volt eredményes. Csapatunk kapujában Andorka Gábor brillírozott. (Fia, aki jelenleg a Pécsben játszik NB2-es gólkirály is lett a Rohonci úton).
– Lehet ezt elfelejteni? – kérdez vissza Andorka Gábor, amikor azt tudakoljuk tőle, hogy emlékszik-e még a mérkőzésre. – Természetesen emlékszem mindenre, szinte minden ici-pici momentumra. Attila akkor rúgta a három gólt. Telt házas meccs volt. A betonkaréj szélén is emberek ültek. Hihetetlen volt a hangulat, nyugodtan mondhatom megismételhetetlen élmény ez.
– Azt beszélik, 18.000 ember volt kint.
– Nem számoltam, de teltház volt, az biztos. Az a hangulat, ami ott volt, minden ember életében felejthetetlen, aki sportolt valaha.
– A Fradi legyőzése minden focistának az álma, aki éppen nem a Fradiban játszik?
– Ha ennyire nem is élezném ki a helyzetet, de az biztos, hogy a Ferencvárost négy-nullra legyőzni, az mindig nagy skalpnak számít. Kívánom azoknak a fiatalembereknek, akik holnap pályára lépnek, hogy szerezzenek egy hasonló nagy élményt.
– Ma könnyebb a Fradi ellen, mint volt régen?
– A Fradinak a mítosza még mindig megvan. Értelemszerűen a körülmények az Üllői úton is megváltoztak az idők során. A mostani Haladás van olyan egységes, van olyan jó, hogy a jelenlegi Ferencvárost meg tudja verni. Értelemszerűen ehhez a meccsen mindenkinek a maximumot kell hozni és végig nagyon koncentráltan kell focizni. Persze az is fontos, hogy minden játékos élvezze is a meccset, mert sok néző előtt, különleges hangulatú derbi lesz.
– Lehet úgy játszani, hogy egy csapat eredményes legyen, de a közönség is jól szórakozzon?
– Kutyakötelessége mindenkinek úgy focizni. Ez a játék a nézőknek szól. De nem is hiszem, hogy abban a hangulatban, ami vasárnap lesz, bárkit is motiválni kell.
– Ki nyer?
– A Haladás, 2-1-re.
