Kevés öröm éri manapság a Szombathelyi Haladás futballcsapatának szurkolóit, „A Nyugat-dunántúli El Clásico – Száz év futballpárharc” című kötet ma délutáni bemutatója mindenképpen annak számít.
A sors furcsa fintora, hogy a Tiszakécske – Haladás NB II-es kiesési rangadót éppen a sajtótájékoztatóval egy időben kezdték, és bizony alig néhány perc után már vezetett is az ellenfél 1-0-ra (végül 2-0-ra kikaptak a zöld-fehérek)...
De félre a rossz hírekkel, hiszen egy igazi hiánycikk kerülhet a drukkerek könyvespolcaira, vagy akár a karácsonyfái alá.
Bóbics László, Krilov István és Unger Richard könyvének első fejezete a két klub 1919 óta íródó – hol közös, hol szétváló – történetét dolgozza fel szezononként, egészen addig, amikor 1973-ban az NB I-ben találkozott a zalai és vasi gárda. Külön rész dolgozza fel részletesen a magyar első osztályban lejátszott 55 találkozót, de megtalálható a többi tétmérkőzés jegyzőkönyve is. A statisztikai adatok között szerepelnek az NB I-es vezetőedzők és játékosok, valamint az is, hogy a csapatok az elmúlt száz évben melyik bajnokságban és hol végeztek.
Negyvennégy interjú színesíti a kiadványt: edzők, játékosok, vezetők, főszereplők mondják el, miként láttak ők egy-egy mérkőzést vagy bajnokságot.
A nyugat-dunántúli El Clásico egyedisége abban rejlik, hogy két szomszédvár, két közeli rivális közös 100 évét dolgozza fel: hely- és sporttörténeti emléket állítva Vas és Zala megye reprezentatív klubjainak centenáriumára.
A Haladás stadion egyik skyboxában tartott könyvbemutatón ott volt Nemény András, Szombathely polgármestere is, aki jó szívvel ajánlotta a könyvet mindenkinek.
– Két város, két csapat, melyeket 54 kilométer választ el, vagy éppen köt össze, ha úgy tetszik – kezdte Nemény. – Hogy mekkora jelentőséggel bír ez a könyv, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a sajtótájékoztatónk szinkronpárján Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere is ott volt, számomra is egyértelmű volt, hogy megtisztelem jelenlétemmel a könyvbemutatót. Úgy gondolom, hiánypótló kiadvány született, nem is tudok más hasonló könyvről, ami feldolgozott volna helyi rangadókat, El Clásicókat. Igazi bátor, de hiszek benne, hogy sikeres vállalkozás, hiszen ezt a könyvet vérbeli foci-imádók, szurkolók írták szurkolóknak. A szereteten túl nagyon komoly szakmaiság is jellemzi a könyvet, rengeteg statisztikai érdekességgel. Példaértékű lehet más sportágak számára is. Szívből gratulálok mind az egerszegi, mind pedig a szombathelyi szerzőcsapatnak, és azt kívánom mindenkinek, hogy minél előbb legyen újra Haladás-ZTE mérkőzés, természetesen a ZTE és a mi érdekünk is azt kívánja, hogy ez az NB I-ben történjen meg. Nem fogok jósolni, csak reménykedni, mindannyiunk közös felelőssége, hogy megtegyünk mindent azért, hogy ez valóra váljon.
A könyv a Magyar Sportújságírók Szövetsége által életre hívott Nagy Béla-program támogatásával készült. Szöllősi György elnöknek személyes élményei is vannak a Haladásról.
– Első NB I-es meccsemet éppen Szombathelyről tudósítottam, legalább húsz évvel ezelőtt. Ha most körülnézek, a legnagyobb változás a stadion kinézetében jelentkezik, amihez ezúton is gratulálok, én most vagyok itt először. A Nagy Béla-program lényege, hogy segítsük a sporttörténeti könyvek megjelenését, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a magyar sportkultúra részét, amit megörököltünk, átmentsük a jövő generációjának. Ezt a programot Orbán Viktor miniszterelnök úr is támogatja, számunkra pedig büszkeség, hogy hozzájárulhattunk egy ilyen nagyszerű könyv megjelenéséhez - mondta el a magyar futball nagykövete.
Unger Richárdtól megtudtuk, már egy évtizedes gondolat volt a könyv megírása, amelynek ötletét másfél évvel ezelőtt vetette fel zalaegerszegi ismerősének, Bóbics Lászlónak.
– Meglepett, de kihívás volt Ricsi megkeresése – mondta Bóbics László. – Úgy gondolom, ennyivel tartozunk mindkét klubnak. Én már középiskolás éveimben, 1968-tól a ZTE-stadion sorait koptattam. Szép emlékeket őrzök a múltról, a szikra tehát adott volt, amit most fellobbantottuk. Sok utánjárás volt, köszönet illeti a helyi futballistákat, akik mindenben segítettek minket, Egerszegen és Szombathelyen egyaránt.
Végül Krilov István is megerősítette a kollégák által elmondottakat.
– Bárkit kerestünk fel, soha semmilyen kérésünkre, kérdésünkre nem kaptunk nemet, mindenki pozitívan állt a dologhoz. 1919-től száz év történelmét feldolgozni nem kis teljesítmény, jó egyéves munkánk van benne, úgy érzem, kimondottan olvasmányos lett, köszönet érte mindenkinek.
