Az OTP Liga nyitófordulójában az újonc Pécs otthonába látogatott a Haladás Sopron Bank.
A hazaiak négy évet vártak az élvonalra. Szemmel láthatóan ki voltak éhezve a minőségi focira a baranyai szurkolók, hiszen közel négyezren látogattak ki a Stadion utcába.
Fogadkoztak is a hazaiak, akik alaposan kicserélték keretüket az NB II-es bajnoki cím megszerzése után. Matyi Dezső tulajdonos például a szezon előtt azt nyilatkozta, az első tízbe várja csapatát. Mellettük szólt az újonc lendülete, az összeszokottság viszont a Haladás felé billentette a mérleg nyelvét..
Aczél Zoltán sokáig gondolkozott azon, hogy Kovács Istvánt vagy Marian Slukát tegye be a kezdőcsapatba, a Hali edzője végül úgy döntött, mindkét játékosnak bizalmat szavaz.
Eleinte csak mezőnyjáték folyt a pályán, sokat kellett várni, mire igazán nagy helyzetet láthattunk. A Haladás irányított, a PMFC biztos védekezésre rendezkedett be. Aztán mindkét kapu előtt adódott egy-egy nagy helyzet: előbb Nagy I. Gábor bombáját, majd Kenesei szabadrúgását védte óriási bravúrral a hazaiak kapusa, igaz egyszer Guzmicsnak is tisztáznia kellett a kapu torkából. Gól ugyan nem született 45 perc után, de az iramra nem lehetett panasz.
A szünet után is a Hali kezdett jobban, a pécsiek sokszor csak nyomozták a labdát. Aztán hirtelen jött egy váratlan fordulat: Németh Ádám játékvezető második sárga lapja után kiállította Halmosi Pétert. Ettől aztán megzavarodott a szombathelyi gépezet. Ráadásul gondjainkat tetézte, hogy a csereként beállt Sipos Norbertet 20 másodpercnyi játék után sérülés miatt le kellett cserélni. A sors furcsa fintora, hogy Aczél Zoltán már Cucu faultja előtt megérezte, hogy változtatnia kell, a cserelap már ki volt töltve, mikor „beütött a krach”.
A baranyaiak, kihasználva emberelőnyüket, átvették a játék irányítását, és a padról beszálló Andorka ajtó-ablak ziccerénél Fortuna is velünk volt. Ekkor még megúsztuk. Úgy tűnt, a kezdeti ijedtség után sikerül rendezni a sorainkat, ismét kapuja elé szögeztük a Mészáros-legénységet. Dibusz azonban a helyén volt, és kivédte a szemünket is…
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a piros-feketék egy kontra után megszerezték a győztes találatot. Bár nem adtuk fel, hiába próbáltunk meg mindent 10 emberrel is, a gól nem jött össze, így végül a szervezett, taktikus futballal előrukkoló újonc PMFC 1-0-ra legyőzte a tavalyi bajnokság nyolcadik helyezettjét.
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek nem akadt dolga, a kapott gólnál viszont határozottabban is kiléphetett volna kapujából. Schimmer Szabolcs, Guzmics Richárd, Nagy II. Gábor és Tóth Péter a kapott gólig hibátlanul oldotta meg feladatát, ám egy 30 méteres löbbölés után kapott találatot követően aligha lehet bármelyiküket felmenteni. Marian Sluka „szűrőbe” való beállítása telitalálat volt, a Hali és az egész mezőny legjobbja volt a szlovák légiós. Iszlai Bence ma sem okozott csalódást, bátran vállalta a párharcokat, amiket vagy megnyert, vagy szabadrúgást harcolt ki belőle. Nagy I. Gábor nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, örömmel játszana a Haladásban, nagy kedvvel, sokat vállalva futballozott. Kovács István nem okozott csalódást, nem lógott ki a csapatból. Még akkor sem, ha nem tudta maradéktalanul ellátni a csapatot Keneseivel összekötő szerepét. Halmosi Péter kiállításáig sem tartozott a jobbak közé. Kenesei Krisztián vagy rossz labdát kapott, vagy semmilyet. Ami (lövő)helyzete volt, azt magának alakította ki. A cserék közül Sipos Norbert egy percet volt a pályán, csak remélni tudjuk, hogy nem pontos az első diagnózis, ami térdszalag szakadásról szól. Rajos Gábor aktív részese volt a 10 emberrel is jól hajrázó csapatnak. A küzdeni tudásával Irhás Ignácnak sem volt baj.
