Hihetetlen adat: negyvenen léptek pályára Hali-mezben
Mursits – Zsirai, Dvorschák, Devecseri, Katona – Szakály, Varga G. – Zamostny, Városi, Jefremov – Radó.
Rózsa – Medgyes, Jagodics M., Fehér, Farkas M. – Kopúnek, Jancsó – Gaál, Nagy O., Gyurján B. – Rocchi.
Gyürü (Branescu) – Schimmer (Angyal), Alcibiade, Hegedűs (Czingráber), Jánvári (Bühler) – Iszlai, Nagy P. – Martínez, Németh M. (Rácz), Halmosi (Grabant B.) – Mancini (Tihanyi).
A fenti 40 játékosból az alábbi három csapat állítható ki (a variációkat legfeljebb a játékosok élő szerződési ideje korlátozhatja), és rajtuk kívül még hárman játszhattak volna: Gyurján Márton, Petró Balázs és Kretz Bálint ültek a padon, de cseréjükre nem került sor. Óriási bajt mutat ez a negyvenes szám: a visszakerülésünk óta kétszer érte el az éves játékosszám a harmincat (2010/11-ben éppen 30, egy évre rá 32), egyébként vagy 24 (a bronzévben és az utolsó előtti bajnokság) vagy 28 volt (2012/13-ban és 2009/10-ben).
Négy edzőnk is csak Bíró Péter idején volt
Détári Lajos, Gujdár Sándor, Bozsik Péter és Tóth Bálint. Ők voltak a vezetőedzők a 2003/2004-es bajnokságban, idén pedig Artner Tamás, Szentes Lázár, Kuttor Attila és Mészöly Géza. A közös, hogy a pályán mindkétszer bennmaradt a Haladás, a különbséget azonban nem kell ecsetelni… Artner Tamásnál 11 meccsen 2-2 győzelem és döntetlen mellett hétszer kikaptunk, a gólkülönbségünk 5–14. Ezzel a 15. helyen „végeztünk” (a Dunaújvárost előztük volna meg). Szentes Lázárral három győzelem, egy iksz és kilenc vereség a mérleg, 10–27-es gólkülönbség, ami ezen tizenhárom forduló alatt a 14. helyet jelentette volna: a Pápát és a Honvéd utasítottuk ekkor magunk mögé. (No, nem hiába, hiszen emlékezhetünk: „a csapatot kieső helyen vettem át és most nem állunk kieső helyen.”) Kuttor Attilával egy döntetlen és egy vereség jutott, három rúgott és hat kapott góllal, szintén a 14. hely ezen két forduló alatt: ekkor a Pécs és a Puskás volt nálunk gyengébb. Aztán az utolsó négy fordulóban Mészöly Gézánál két-két győzelem és vereség, 8–6-os gólarány: nyolcadik hely és holtversenyben a harmadik legtöbb rúgott gól!
Halmosi-Radó-Martínez
Tavasszal a Nyugat.hu osztályzatai alapján Halmosi Péter volt a Hali legjobbja (5.916), Radó András (5.615) a második és Martínez Leandro (5.600) a harmadik. A középmezőnyben Iszlai Bence (5.363), Tommaso Rocchi (5.333), Rózsa Dániel és Németh Márió (5.285), Fehér Zoltán (5.250), Jánvári Gábor és Nagy Parik (5.100), valamint Gaál Bálint, Constantin-Laurentiu Branescu és Angyal Zsolt (5.000) vannak. Az ötös átlagnál gyengébben teljesíttek: Schimmer Szabolcs, Jagodics Márk, Raffaele Acibbiade (4.800), Arnaud Bühler (4.750), Devecseri Szilárd (4.625), Jancsó András és Gyürü László (4.500), Andrea Mancini, Czingráber Máté, Tihanyi Olivér és Hegedűs János (4.000). Grabant Bence és Rácz Barnabás nem töltöttek annyi időt a pályára küldésükkor, hogy osztályzatot kapjanak. A táblázatban a neveket a pályán töltött mérkőzések száma követi, ebből kiderül: csak Radó András játszott végig tavasszal.
