Az utóbbi időben nem sok babér termett a Haladásnak Miskolcon, ráadásul ezúttal a sok hiányzó miatt elég felforgatott csapattal álltak fel a zöld-fehérek, így nem a legjobb előjelekkel várta a mecset Artner Tamás csapata.
Öt védővel álltunk fel, hosszú idő után ismét a kezdőcsapatban szerepelt Tóth Péter, de az előzeteshez képest bekerült Szakály és Kalász is.
Viszonylag hamar, már a 12. percben megszereztük a vezetést, Radó buktatása után Halmosi értékesítette a büntetőt. A Diósgyőr azonban nem esett össze a kapott gól után, és a remekül játszó Luque bombagóljával ki is egyenlített. A hazaiak uralták az első félidőt, de minden egyes Haladás kontra életveszélyt jelentett Ribánszki kapujára.
A viszonylag jó iramú, élvezetes első félidő után visszaesett a játék, a második játékrészben mindössze egy Halmosi lehetőséget tudtunk feljegyezni. A miskolciak támadtak ugyan, próbálták beszorítani a Haladást, de nem jártak sikerrel, Guzmicsék remekül állták a sarat.
Maradt tehát az 1-1, amely összességében nézve reális eredmény, a Hali pedig jól kezdte a tavaszt – két meccs, 4 pont –, már hatodik meccse veretlen.
Mestermérleg:
Szentes Lázár: Nagyon jól játszott a Haladás, masszívan védekezett, nehéz volt ellenük játszani. Egy meccs két félidőből áll, és mindig alkalmazkodni kell az ellenfélhez. Hiába játszottunk jól az első játékrészben, a szünet után visszaestünk.
Artner Tamás: Amit elterveztünk, azt végre is tudtuk hajtani. Ezer sebből véreztünk, három belső középpályásunk is hiányzott, ezért kényszerből három belső védővel játszottunk. Benne volt a pakliban, hogy a Diósgyőr nyer, de akár az is, hogy mi.
