Már csak egyet kell aludni, és végre újra tétmérkőzésen léphetek pályára! Az az igazság, hogy engem a játék éltet, az izgalom, a meccsnap, a ráhangolódás, az adrenalin-bomba, amely elfogja az embert a bajnoki közeledtével. Persze nem arról van szó, hogy nem csináltam volna végig a felkészülést. Dehogynem, hiszen tudom, hogy csak akkor tudom a maximumot nyújtani az összecsapásokon, ha becsülettel alapoztam.
Bár most nagyon rövid volt a felkészülés, és Zoliék nem is akartak minket megszakasztani. Nem is kellett volna, hiszen mindösszesen két és fél hét volt a szünet, ennyi idő alatt egy profi focista nem tudja magát leépíteni.
Visszatérve a tréningekre: sok edzővel dolgoztam már, de le a kalappal a stábunk előtt, hiszen minden edzés változatos volt, soha nem csináltunk ugyanolyan gyakorlatokat, szóval monotonitásról szó sem lehetett.
De azért nem bánom, hogy itt a bajnokság. Ráadásul jó erőben érzem a csapatot, ennek megfelelően győzni megyünk Pécsre. De ugyanezt mondanám, ha mondjuk a Vidivel kezdenénk. Én mindig győzni akarok!
Egyébként pedig jobb együttes a miénk. A pécsiek külföldiekkel erősítettek, ami azért mindig lutri, emellett egy NB/II-es gárdából vásároltak hat vagy nyolc focistát. A piros-feketék lehet, hogy még nem álltak össze teljesen, ez is mellettünk szól majd.
És akkor beszéljünk rólunk is: vannak válogatott focistáink, akik a rutint képviselik. Ugyancsak a mi malmunkra hajthatja a vizet, hogy az alapcsapatunk nem nagyon változott, és a remek szakmai stáb is a Rohonci úton maradt.
A pillanatnyi forma dönt majd szombaton este, és szerintem emiatt is elhozzuk a három pontot Baranya megyéből!
Hamarosan jelentkezem.
Hajrá Hali!
