Tavaly is a Vidi volt az ellenfél
A 2010/2011-es kiírásban a Videoton ellen léptünk pályára a Magyar Kupában – és a sorsolás szeszélyének köszönhetően idén is a fehérváriak kerültek az utunkba. A bajnokcsapat akkor hazai környezetben 3–0-ra nyert és az idén tavaszra átnyúlt visszavágón Szombathelyen is 3–1-re diadalmaskodtak. A piros-kékek a tavalyi kiírásban egészen a döntőig meneteltek, de ott a Kecskemét 3–2-re legyőzte őket.
Rutinos hiányzók
Korolovszky, Kenesei, Halmosi, Vujovics a rutinosoktól, Kovács István és Iszlai a fiatal lendületesektől hiányzott a kezdőcsapatból, így felforgatott középpályával – öt fővel, Nagy I Gáborral, Búrány Zoltánnal, Rajos Gáborral, Sipos Norberttel és Horváth Andrással álltunk ki Fehérváron. A védelemben Tóth Péter középen szerepelt párban Guzmiccsal, Nagy II Gábor a bal, Schimmer a jobb oldali védőposztot kapta meg. Az ékposzton Oross Márton várta az indításokat. A szombathelyieket 30 fős tábor kísérte el, bízva abban, hogy nem csak remény marad a szombati visszavágóra.
Óriási hazai nyomás – góllal
Úgy kezdett a Videoton, ahogy azt egy hazai pályán esélyesként fellépőnek tennie kell. 20 percig – kis túlzással – át sem léptük a félpályát. Ebben a periódusban körbelődözte a kapunkat a fehérvári gárda, ha pedig eltalálták, akkor Rózsa hárított. Ezek után egy kicsit feljebb jöttünk, és rögtön gólt kaptunk. A leshatáron kapta a labdát Vasziljevics, Tóth Péter már nem tudott belepiszkálni, Nagy II Gábor lemaradt a délszlávról, aki a kirepülő Rózsa fölött-mellett a jobb felsőbe lőtt, 1–0.
Mi kapufáig jutottunk
A Vidit megnyugtatta a gólt, mi jobban járattuk a labdát, és egy Horváth-szöglet után Tóth Péter fejese jelezte, van esélyünk a gólszerzésre – ám a kapufán csattant a labda. Néhány perc múlva szabadrúgáshoz jutott a Videoton, Brachi pedig megrezegtette Rózsa ketrecének lécét. Összességében a sokkal aktívabb első 20 perc alapján - fájóan - de megérdemeltnek éreztük a hazai egygólos előnyt.
Kiállítás és magyartalanság
Nem igazán tudott velünk mit kezdeni velünk a Vidi fordulás után. Szervezettebbek voltunk és feljebb védekeztünk, igaz, támadást nem sikerült vezetnünk. Tíz perc telt el a második félidőből, amikor a középpályán Guzmicsot látta durvának Berger – egyedül ő a stadionban – és kiállította a védőnket. 55 percig még a sárgát sem vette elő a játékvezető, itt azért nagyon erősnek tűnt az ítélet. Remélhetőleg el tud számolni a lelkiismeretével a bíró, ha emiatt megváltoztatja védőnk iránti érdeklődését a Hapoel Tel-Aviv – hiszen így szombaton nem szerepelhet Guzmics. A 65. perctől fogva – nyolc percen át – nem volt magyarja a Videotonnak – ez a Haladás 92 éves történetének első olyan találkozója magyar csapat ellen, amikor nem volt magyar az ellenfélben...
Nem azonos a mérce?
Támadásban tíz emberrel még vékonyabbak voltunk, de stabilan védekeztünk, Tóth Péter és Nagy II Gábor gürizett rengeteget. Újabb komoly helyzetet már nem tudott kialakítani a Videoton, de első félidei fölényük miatt az egygólos győzelemre rászolgáltak. Kisebb tömegjelenettel fejeződött be a találkozó, mi úgy láttuk, hogy Sousa befutott a pályára, és mintha a bírót is megrúgták volna labdával a fehérváriak, és mintha Bergert ez hidegen hagyta volna...
