Szépséges múltja van a 101 esztendős Haladásnak – no és persze abban bízunk, hogy a jelenje és a jövője is hasonló lesz. Tegnap kiderült: az NB II-nek nem lesz végeredménye, csak záró táblázata – ez alapján dőlt el, hogy a korábban kizárt Balmazújváros mellett a kiesőhelyeken lévő Vác FC és Duna Aszfalt-Tiszakécse LC kizuhantak az NB III-ba, a Szombathelyi Haladás pedig tizenhetedikként zárt. Az első két helyezett feljutott az NB I-be (egészen pontosan: "nevezhetnek az NB I-be").
Ez utóbbi két csapat az MTK és a Budafok. És most egy kis nosztalgia. Az MTK a negyedik leggyakoribb ellenfele a Haladásnak az NB I-ben (113 meccsel), náluk többször csak a Ferencváros (127), a Honvéd (127) és az Újpest (124) került a szombathelyiek útjába. Leggyakoribb vidéki ellenfelünk egyébként a Győri ETO (103).
A budapesti futball elsősorban pesti futball volt mindig. Budai csapat eleddig öt játszhatott a Haladással az NB I-ben. Legtöbbször a Gamma (vagy más néven: Budafok, MATEOSZ, Teherfuvar) ellen szerepeltünk, 14-szer. Az örökmérleg nekünk pozitív, 6 győzelem, 3 iksz és 5 vereség. Igaz, a Hali történetének legsúlyosabb vereségét éppen ellenük szenvedte el: 1942. szeptember 13-án 9:1-re győzött a Gamma. De visszatérve a budaiságra: a Haladás első NB I-es évében játszott az akkoriban Budafoknak nevezett csapat ellen. A Promontor utcában 3:2-re nyertek a zöld-fehérek, míg a Rohoncin nem született gól. Ez a Budafok azonban nem az a Budafok, amelyik most felkerülhet a legmagasabb osztályba.
Másik budai csapat a III. Kerületi TVE – velük szemben is pozitív az örökmérleg. 3 Haladás-győzelem, egy iksz és két vereség. Igaz, volt olyan, hogy két egymás elleni Rohonci úti mérkőzés között több mint 59,5 év telt el, hiszen az előbb említett Budafokhoz hasonlóan a III. Kerülettel is az első NB I-es évünkben (1936/37) játszottunk először, majd legközelebb 1996-ban...
Harmadik budai csapat, akikkel szemben nem csak pozitív a mérleg, hanem elmondhatjuk, hogy ki sem kaptunk tőlük, az a Goldberger. A kelenföldi gárda 1948/1949-ben szerepelt az NB I-ben: idegenben 1:1 lett, itthon pedig 5:0-ra győztünk.
Negyedikként a Budai 11-et (ezt megelőzően: 33 FC) említhetjük, akikkel mindkétszer a Rohonci úton játszottunk. A mi pályaválasztásunk mellett 3:1-re nyertünk, az övékével pedig 5:2-re kikaptunk. Jobb a gólarányuk, jóindulattal itt is 50%-osnak mondhatjuk a mérleget.
A mai főszereplő az ötödik budai csapat, a Budafoki MTE. Aki ellen csupa jó emléket idézhetünk fel! 1945. november 11-én a Promontor utcában 1.500 néző előtt a Haladás Büki – Németh II., Tölgyesi – Orbán, Kalotai, Kulcsár – Szabó I., Fejes, Varga F., Koroknai, Tóth I. összeállításban 5:0-ra nyert. Szabó Imre triplázott, mellette Fejes László és Tóth István találtak be. Ez akkoriban a legnagyobb arányú idegenbeli Haladás-győzelem volt, de csak négy hétig állt fenn, ugyanis 1945. december 9-én az Ady Endre utcában 6:0-ra nyertek a zöldek az Erzsébeti MTK ellen (Szabó és Varga Ferenc dupláztak, Fejes is betalált és egy öngóllal is segítséget kaptunk). Szóval 5:0 idegenben, majd a szombathelyi meccsen 6:0-ra nyertünk! A Büki - Németh II., Tölgyesi - Szép, Kalotai, Kulcsár - Szabó I., Gazdag, Varga F., Mórocz, Gróf tizenegy Varga mesterhármasával, Szabó két és Gazdag Gyula egy találatával győzött. Ez a két meccsünk van az NB I-ben a BMTE ellen, így 100%-os a mérlegünk, gólt sem kaptunk és 11-et rúgtunk.
Ennyit tehát a nosztalgiáról. A 2019/2020-as kiírásban a bajnokságban egyébként kikaptunk a Budafoktól (1–0 oda), de a kupában mi győztünk 2–1-re. Amilyen formában egyébként volt a Mátyus-csapat, akár az első tíz hely valamelyike sem volt elérhetetlen, de most egy picit örüljünk annak, hogy nincsen több bizonytalanság, a télen kitűzött célt teljesítette a vezetőség, a stáb, a szurkolók és a csapat közösen.
