A vasárnapi mérkőzés mindkét csapat számára tét nélküli volt, mert a múlt héten eldőlt, hogy a hazaiak utolsóként búcsúznak az élvonaltól, a székesfehérváriak második helye pedig már korábban biztos volt.
A mérkőzés elején úgy tűnt, a Haladásnak fontosabb, hogy jó eredményt érjen el, és szépen búcsúzzon. A hazai csapat többet kezdeményezett, igyekezett végigvinni a támadásait, eljutott kapura lövésekig, míg a székesfehérváriak átengedték a területet. Az iram eléggé visszafogott volt, az első félidő komolyabb helyzet nélkül zajlott le.
A második játékrész mozgalmasabban alakult, mindkét oldalon akadt gólszerzési lehetőség, Fiola egy ütközés után vérző fejjel hagyta el a pályát, néha pedig egy-egy bírói tévedés borzolta a kedélyeket. A Haladás a játékrész közepén előnybe került, de a vendégcsapat egy szöglet utáni öngóllal egyenlített, így végül nem jött össze a hazai győzelem.
A Haladás először szerzett pontot a mostani idényben a Vidi ellen, amely az előző két alkalommal 2-0-ra, illetve 1-0-ra győzött.
A drukkerek végig fantasztikus hangulatot és óriási hangzavart csináltak, de közben azért érezni lehetett a két fél között a feszültséget – valószínűleg nem akart a Hali vereséggel távozni az NBI-ből. A meccs végén megtapsolták csapatukat, akik körbevonultak a pálya szélén és pacsiztak a szurkolókkal, és volt néhány szerencsés gyerkőc, akik még mezt is kaptak.
