A Győr otthona egyszerre nyújt impozáns látványt és egyszerre lehangoló. Csodálatos létesítmény, két magyar szinten jó csapat és körülbelül 1000 néző. Mondhatnánk persze erre, hogy ez a honi futballvalóság, de ha létezik valahol hosszú távú perspektíva, célok és motiváció, akkor ez a pályára lépő két csapatnál megvan. Hiába. A büfék közül is csak minden második nyitott ki. Igaz, itt már van visszaváltható „Sopronis” pohár a Fantának is. Olcsóbb a sör és a szendvics is, mint Szombathelyen. És most szerdán a csapatunk is gyengébb volt.
Arra, hogy ez kiderüljön nem kellett sokat várni. Bizonytalankodó védelmünket már az elején „beforgatták” a jó formában lévő győri csatárok. Idő kérdése volt, hogy mikor születik meg az első hazai találat. Arra azonban nem gondoltunk, hogy egy szögletnél Bankot annyira magára hagyjuk, mint amerikai rokonait a Wall Streeten. A győri középpályás azonban velük ellentétben nem mondott csődöt. Magabiztosan fejelt Rózsa kapujába. Aztán nem sokkal később jött Józsi és bombagóljával már kettő volt a hazaiak előnye. Csertői Aurél gyorsan cserélt. Hiába. Tóth Norbert messze van még régi formájától, Maikel pedig úgy viselkedett a pályán, mint egy gyerekszobába beengedett keljfeljancsi. Mindennek neki ment, pörgött, de sok értelme nem volt annak, amit csinált. A Győr a második félidőben aztán még kettőt berámolt és egy percig sem adott esélyt a Haladásnak még a szépítésre sem, sőt, ha nincsenek Rózsa bravúrjai, akkor még nagyobb arányban is nyerhetett volna. A 4-0-ás vereség a Magyar Kupától való búcsú ellenére a Haladás szurkolók megtapsolták csapatukat.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a négy bekapott gól ellenére a csapat legjobbja volt, bravúrjai mentették meg a Haladást a csúfos vereségtől. Csontos Zoltán gyenge volt. Rengeteg labdát eladott. Balassa Péter a két bekapott gól után felszívta magát, de a találkozó elején sokat hibázott. Guzmics Richárd sem nyújtotta azt, amit tőle megszokhattunk. Tóth Péter igyekezett, de talán a kelleténél hamarabb feladta a harcot. Molnár Balázs jól játszott, de egyedül kevés volt a középpályán. Vörös Péter és Kovács Zsolt gyengébb napot fogott ki, utóbbi cseréje, Maikel pedig még őket is alulmúlta. Simon Attilának kevés idő jutott a bizonyításra, Tóth Norbert pedig keresi régi önmagát. Oross Márton az első félidőben többször jól tartotta meg a labdát, a másodikra felőrlődött. Cseréje, Andorka Péter örömmel konstatálhatja, hogy csereként azért még pályára léphet. Sipos Norbert nagyon igyekezett, de ez most kevés volt.
