A mérkőzés előtt egálban voltak a hazai és a vendég szurkolók. Szombathelyről rengetegen kísérték el kedvenceiket.
Megérte eljönniük. Remekül kezdte a meccset a Haladás, már a 3. percben megszereztük a vezetést. Guzmics és Radó szinkronúszásban indulhattak volna az olimpián, annyira össze vannak csiszolódva. A belső védőnk labdát szerzett, majd remekül indította a fiatal támadót, aki pimasz gólt lőtt. A félidő derekán Iszlai is betalált, büntetőből, amit Halmosi harcolt ki. Nagyjából ennyi történt az első félidőben. A Siófok semmi veszélyt nem jelentett Rózsa kapujára.
A szünetben cserélt Artner Tamás, támadóbb szellemben küldte pályára csapatát: Rajos helyére Kenesei állt be. Bíztunk egy jó félidőben, hiszen elvileg a hazaiaknak is kockáztatniuk kellett volna, hogy pontot tudjanak menteni. Nem így lett, sokáig semmi említésre méltó esemény nem történt. Persze ezt egy cseppet sem bántuk, hiszen az idő és az eredmény nekünk kedvezett. Az utolsó fél órára aztán megélénkült a játék, a sárga-kékeknél egy veszélyes Nyári és Sipos lövést jegyezhettünk fel, míg a Haliból Kenesei pörgette fel a társakat. A harmadik gól is egy ilyen szituációból született: mesterien indította a jobb szélen Radót, aki okosan visszatette a labdát feladónak, a labda pedig a hálóban landolt. Ezzel aztán végérvényesen eldőlt, na nem mintha addig kétségeink lettek volna a győztest illetően.
A Szombathelyi Haladás tehát három kör után továbbra is veretlen, ott van az élbolyban, és ami még szintén biztató, hogy két idegenbeli meccsünkből 4 pontot szereztünk.
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek nem akadt sok dolga, magabiztosan állta a sarat. Schimmer Szabolcs nagyon igyekezett, az első félidőben jól is focizott. Fehér Zoltán és Guzmics Richárd egyaránt kimagasló teljesítményt nyújtott, mindketten hiba nélkül fociztak. Tóth Péternek emlékezetes momentuma nem volt, de az ő játéka sem okozott csalódást. Rajos Gábor jól teljesített, Iszlai pedig szemmel láthatóan minden pályán töltött percét élvezte. Radó András korán vezetéshez juttatta a csapatot, ezzel megadva a mérkőzés alaphangját. Nagy Gábornak volt egy nagy helyzete, amit kihagyott, de végig robotolta a meccset. Halmosi Péter sokat hozzátett a magabiztos sikerhez. Andorka Péter hosszú idő után először volt kezdő a Haladásban, sokat próbálkozott, hogy hozzá tudjon tenni a játékhoz. A cserék közül Kenesei Krisztián jól szállt be, gólt rúgott, amikor a pályán volt, sokkal nagyobb veszélyt jelentettünk a kapura. Búrány Zoltán és Kulcsár Kornél viszont csak élvonalbeli meccseinek számát növelte.
Mestermérleg:
Artner Tamás: Gratulálok a csapatomnak, úgy érzem, remek estét szereztek a szurkolótáborunknak, akiknek ezúttal is köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek Siófokra. Magabiztosan nyertünk, de tudunk ennél sokkal jobban is focizni. Mindenesetre az eddig megszerzett hét pont magabiztosságot kell, hogy adjon a soron következő két nehéz meccsünkre, a Diósgyőr és a Videoton ellen. Utóbbinak ezúttal is gratulálok a bravúros belgiumi teljesítményéhez!
Horváth Károly: A focit gólra játsszák, mi pedig végig futottunk az eredmény után. A Haladás győzelme teljesen megérdemelt, az én csapatom még nincs kész.
