Ünneplő csékák
A pénzfeldobásnál két ünnepelt érkezett Solymosi Péterhez: Szasa Stevanovic 38. születésnapját üli meg ma, míg Tóth Péter a háromszázadik NB I-es találkozóján léphetett pályára. Nekünk jó hír volt, hogy Halmosi Péter vállalta a játékot, ám a Győrben, a DVSC elleni 1–4 után négyen is csak a kispadon találták magukat. A hazaiaknál nyolc idegenlégiós kezdett a szombathelyiek ellen.
Szlovén lövő-show
Az első helyzet a miénk volt, de különösebb dolog nem történt az első negyedórában. Rok Kronaveter, az ETO univerzális középpályása kísérletezett több helyről is, de egy szabadrúgásig nem talált kaput. Ekkor azonban nagyon: a 27. percben 24 méterről a jobb felső sarokba tekert, így a győriek kerültek előnybe.
Beállt az ETO
A gól megnyugtatta a hazaiakat, mi pedig egy Nagy Gábor-lövést leszámítva nem igazán tudtunk helyzetet kialakítani. Tulajdonképpen nem volt védenivalója Stevanovicnak – ez az igazi kritikája a támadószekciónak.
Jött az egyenlítés
Kicsit előrébb kezdte a második félidőt a Haladás, de az első három-négy perc után alább hagyott a lendületünk. Aztán tíz perc elteltével egyenlítettünk: Guzmics parádés, 60 méteres indítását Radó úgy vette le, hogy azzal becsapta védőjét, majd a kilépő Stevanovic jobb lába mellett a hálóba gurított. Éppen a Hali-tábor előtti kapuba esett az egyenlítő találatunk, így óriási volt az öröm a szombathelyi szurkolók között. Az akció statisztikai érdekessége, hogy a góllövő Radó András és a becsapott védő, Lang Ádám életkorának (19+19) összege, annyi, mint Stevanovicé…
ETO-nyomás
A gól után visszaesett a Győr: a náluk elképzelt játékban nem volt benne, hogy egyenlít a Hali. Kellett tíz perc nekik, mire magukhoz tértek. Jöttek előre, de igazán kreatív megoldást nem mutattak, így a védelmünk egyszerűen rombolhatott. Az ellentámadásokra nem sok erőnk volt, azért egy-egy szögletig eljutottunk. Variált többször is az Artner Tamás vezette szakmai stáb, mindig inkább a középpályás védekezést és labdaszerzést szem előtt tartva.
Könnyű szívvel befújt tizenegyes
A 70. percben egy előrevágott labdára Ahjupera ment volna, de Tóth Péter lezárta előle az utat, Rózsa pedig jött a labdára. Az észt kettejük közé ugrott és eljátszotta a nagy halált, sajnos Solymosi sporttárs megette… A büntetőpontra letett labda mögé Dudás állt, ám a középre tartó lövést a jobbra vetődő Rózsa lábbal kirúgta!
Biztos védekezés
A Győr ezek után is jött előre, és igyekezte a magas embereit megtalálni a labdákkal. Ezek sikeressége esetén azonban még ott volt Rózsa Dániel, aki védte a csúsztatásokat, fogta a beadásokat és remek összhangban játszott az előtte lévő négy bekkel. Kis izgulni valónk volt még a 93. percben is, de Rózsa akkor is hárított, így két meccs után négy ponttal állunk.
Öt meccs, négy pont
A Haladás a visszakerülése óta ötödször játszott Győrben bajnoki mérkőzést. A bronzévben máig emlékezetes meccsen hiába álltunk a 91. percben 1–3-ra, egyenlítettünk. Ezek után játszottunk 1–1-et és 2–2-t is (szintén kétgólos hátrányból felállva), de tavaly egy korai góllal 1–0-ra kikaptunk. Most azonban ismét ponttal térhetünk haza a szomszédvárból.
Pici hiányérzet
Természetesen az egyik bajnokesélyes otthonában a pontszerzés megsüvegelendő. Még a bátorságra sem lehet panaszunk, de a Győr kapujától 20-25 méterre elfogyott a tudományunk. Tulajdonképpen Stevanovicnak nem volt védenivalója, Radó pöccintésénél meg esélye…
Játékosról-játékosra
Rózsa Dániel volt a Haladás legjobbja: a gólról nem tehetett, annyira a sarokra ment. Bravúrokat mutatott be már az első félidőben is, majd folytatta ugyanezt a fordulás után is. Teljesítményére a koronát a 11-es hárításával tette fel. Schimmer elsősorban a védekezésre koncentrált, most a támadásokba nem tudott bekacsolódni. Guzmics jól rombolt, ráadásul zseniális gólpasszt adott. Fehér először játszott kezdőként a Haliban és megoldotta a feladatát. Tóth Péter háromszázadik meccsén egy jó átlagot hozott. Iszlai Bencénél féltünk az első félidő végén, hogy jöhet esetleg egy második sárga, ám szünet után sallangmentesen játszott. Halmosi Péter több szerepkörben is feltűnt: sok futással vetette magát észre. Nagy Dániel ezúttal nem kapott olyan labdákat, amiket itthon megszoktunk, és amiből a helyzeteket ki tudjuk alakítani, de sérülése után visszatérve ő is hasznos volt. Nagy Gábor pozícióját is variálta a szakmai stáb: az első félidőben ő járt legközelebb a góllövéshez. Radó András villanása, az a leheletfinom jobb külsőzés pontot ért. Bravó! Kenesei Krisztián többször is visszalépett a labdákért és onnan osztogatta őket – tette mindezt azért, mert nem tudtuk őt elől pontosan megjátszani. A cserék közül Rajos és Horváth a középpályán kaptak védekező szerepet, míg Andorka elől várta volna a labdákat, de hasonlóan járt, mint Kenő.
