Ahogy az várható volt, Gyurján – Habovda, Jancsó, Jagodics M., Németh Mi., Bosnjak – Kiss B., Holdampf – Medgyes, Gaál, Tóth-Gábor tizeneggyel kezdett a Haladás. Végre nem rosszul, azaz nem kapott gólt a meccs elején a csapat, sőt, inkább a mieink birtokolták többet a játékszert. Medgyes lövésével a 31. percben a vezetés megszerzéséhez is közelebb álltak a szombathelyiek, de a győri kapus a kapufára tudta tolni a labdát, ami onnan szögletre csúszott. A félidő hajrája a hazaiéka volt: a 41. percben Németh Milán óriási mentést mutatott be, miután már Gyurjánon is túljutott a labda, ám az utolsó pillanatban a kapufa megint az ETO-val volt. Kovács emelte át a kimozduló Gyurján, a labda pedig a bal oldali kapufáról pattant a hálónkba, 1–0 oda.
Ahogy az lenni szokott: hátrányban feljebb merészkedik a Haladás, a mezőnyfölényünk kialakult, gólt azonban megint mi kaptunk, ugyanis a 63. percben egy kontra végén Andrics talált Gyurján ketrecébe, 2–0. Szűk tíz perc múlva jött a szépítés: Holdampf csinált meg egy jó cselt a büntetőterületen belül, ám elhúzták a lábát, 11-es. A labda mögé a csereként beállt Novák állt és a jobb sarokba lőtt, 2–1. Ment volna előre az egyenlítésért a Hali, de csak Gaál került helyzetbe (mellé lőtt), míg az utolsó 8 percet Bosnjak sérülése miatt a cseréit már korábban kihasználó Desits-csapat tíz emberrel játszotta végig.
Megint voltak jó periódusai a Haladásnak, de a helyzeteink kimaradtak, így újabb vereség került a zsákba. Egyre elkeserítőbb a helyzet a tabellát fürkészve.
Desits Szilárd: A mérkőzés nagy részében a hazaiak fölé kerekedtünk, de ezért még nem adnak pontokat. Elviselnénk már a sikerélményt, amely biztatást adhatna a jövőkép szempontjából.
