A Haladás 2031 nevű projektet mutatták be szerdán a szombathelyi Haladás Sportkomplexum VIP-termében, ahol egyszerre volt jelen a városi identitás, a futballromantika és a svájci üzleti racionalitás. A felszólalók szerint a Haladás nemcsak fociklub, hanem regionális platform, közösségi modell és gazdasági hálózat is lehet. A sajtótájékoztatón többször elhangzott: a cél nem pusztán a túlélés, hanem egy teljesen új klubmodell felépítése.
Keringer Zsolt ügyvezető igazgató egy ponton el is érzékenyült, Schäfer Péter pedig arról beszélt, hogy nélküle most ő sem állna ott. Martin Dellenbach, a svájci DSM AG igazgatótanácsának elnöke pedig azt mondta: „ha ezt jól csináljuk, a végén mindenki nevetni fog”.
Az esemény moderátora Horváth Nóra, a Weöres Sándor Színház kommunikációs vezetője volt, aki rögtön az elején világossá tette: itt nem egy klasszikus értékesítési rendezvény zajlik. Inkább valamiféle identitás-újraindítás.
„Minden szombathelyi család életében vannak kapcsolódási pontok a Haladáshoz” – mondta, majd felidézte, hogy a klubot 2024 végén szurkolók, a város és a Schäfer család összefogása mentette meg a teljes összeomlástól.
Nemény András, beszéde inkább filozófiai irányba fordult. Szombathely polgármestere szerint a Haladás „élő entitás”, amely több mint száz éve szövi a város közös történetét.
„A város az mi magunk vagyunk” – fogalmazott, majd arról beszélt, hogy a Haladás neve már rég nem csak sportot jelent, hanem szombathelyi identitást. Felidézte a 2024 decemberében kezdődő válságot, amikor a klub megszűnése is reális forgatókönyvnek tűnt, és azt mondta: végül a saját cég alapítása, a szurkolók támogatása és a Schäfer család segítsége húzta vissza a szakadék széléről a klubot.
Aztán megérkeztek a svájciak.
Nemény szerint Martin Dellenbach és csapata teljesen más gondolkodást hozott Szombathelyre. Olyat, amihez néha még „szünetet is kellett tartani a tárgyalásokon”, hogy mindenki megértse a másikat. A polgármester szerint ebből egy olyan modell kezdett kirajzolódni, amelyet már országosan is figyelnek.
„Magyarország nem Svájc” – hangzott el többször is a tárgyalások során, de Nemény szerint végül éppen ebből lett az egyik legfontosabb felismerés: a tiszta viszonyokat helyben kell megteremteni.
A képzeletbeli színpadra ezután Keringer Zsolt, a Haladás 1919 Kft. ügyvezető igazgatója érkezett, aki gyakorlatilag végigvitte a közönséget a klub elmúlt egy-másfél évének hullámvasútján. Gyirmóttól a bennmaradásig, szurkolói ankétoktól az MLSZ-es nehézségekig.
Beszélt arról is, hogy az első hónapok teljesen kilátástalannak tűntek, majd decemberben újabb sokk érte a klubot, amikor már nemcsak a futballcsapat, hanem az egész Haladás VSE jövője került veszélybe.
Ekkor csuklott el a hangja.
„A város, a térség, az ország összefogott. És megcsináltuk” – mondta, majd rövid szünetet tartott.
Keringer külön kiemelte Schäfer András szerepét is, aki szerinte rengeteget segített a legnehezebb időszakban. A klubvezető szerint mostanra már látszanak az eredmények: a csapat az NB III-ban tavasszal tizenkét meccsből tizenegyet megnyert, és a cél egyértelműen az NB II.
Közben készül az új honlap is, amely júniusban indulhat el, addig marad a Facebook és az Instagram.
A délután egyik legérdekesebb figurája kétségkívül Dellenbach volt, aki láthatóan nagyon igyekezett magyarosan ejteni azt, hogy „Szombathely”. A svájci üzletember arról beszélt: amikor először találkoztak a klubbal, rögtön látták benne a potenciált, de azt is, hogy rengeteg munka vár rájuk.
Szerinte a futball nem működhet gazdasági háttér nélkül, viszont egy klub jóval több lehet egyszerű sportvállalkozásnál.
A Haladás 2031 projekt lényege ugyanis nem csak az, hogy legyen egy sikeres focicsapat, hanem hogy a klub regionális kapcsolódási ponttá váljon. Egy platformmá, ahol cégek, fiatal játékosok, helyi közösségek és gazdasági szereplők találkoznak.
A beszéd egyik visszatérő eleme az utánpótlás volt. Dellenbach hangsúlyozta: nem lesz minden fiatalból profi futballista, de a rendszer akkor is működik, ha később cégeknél, vállalkozásoknál helyezkednek el.
„Ha ezt jól csináljuk, a végén mindenki nevetni fog” – mondta a zárásként.
Dellenbach beszéde után hirtelen tempót váltott a rendezvény: a Szombathelyi Kötélugró Klub fiatal növendékei tartottak rövid, de kifejezetten pörgős bemutatót. A moderátor külön megemlítette, hogy a klubot alapító Bánhegyi Attila korábban a hátrányos helyzetű gyerekek sportolási lehetőségei miatt indította el a közösséget, amelyből azóta világbajnoki érmesek és világcsúcstartók is kinőttek.
A zárszó Schäfer Péteré, a Haladás 1919. Kft. klubmenedzseréé volt, aki ismét hangsúlyozta: ez az esemény nem szponzorvadászatról szólt.
„Sokkal inkább arról, hogy megmutassuk, mit jelent a Haladás.”
Szerinte a cél egy olyan regionális klubmodell felépítése, amilyet Ausztriában és Németországban már sikeresen működtetnek: erős helyi kapcsolatokkal, közösségi beágyazottsággal és gazdasági együttműködésekkel.
A végére ő is személyesebb hangnemre váltott. Elmondta: biztos volt benne, hogy Keringer Zsolt el fog érzékenyülni, de amikor közben az öccse, Schäfer András képe jelent meg mögötte a kivetítőn, neki is könnybe lábadt a szeme.
Aztán megköszönte Keringer munkáját, és azt mondta: nélküle most ő sem állna ott.
A hivatalos program után már a Lafnitz elleni bemutatómérkőzésre invitálták a vendégeket, vacsorával és VIP-páholyos meccsnézéssel. A Haladásnál most láthatóan nemcsak focicsapatot akarnak építeni, hanem komplett világképet is.
A VIP-ben ott volt Király Gábor is, a Haladás egyik legismertebb saját nevelésű játékosa. Ez azért volt érdekes, mert a 2024-es válság idején sok szurkoló hiányolta az egykori legendák (köztük Király és Illés Béla) anyagi szerepvállalását a klub megmentéséből. Király később arról beszélt: szerinte az a Haladás, amelyben ő felnőtt, már nem ugyanaz a klub.
Szerdán mindenesetre ott ült a VIP-ben, miközben a felszólalók éppen arról beszéltek, hogyan akarják újra feltalálni a Haladást.
