Bár előzetesen a délután két órás, nem túl szurkolóbarát kezdés nem erről árulkodott, mégis egy magyar szinten ritkán látható, remek iramú meccset láthatott az az 5000 néző, aki a strand helyett a Rohonci útat választotta.
A találkozó előtt a köszöntéseké volt a főszerep. Tóth Pétert 300., Fehér Zoltánt pedig 200. NB I-es meccse alkalmával díjazták. A Haladás eddigi egyetlen olimpiai bajnokát, Szarka Zoltánt pedig hosszú percekig vastaps jutalmazta 70. születésnapja alkalmával. Ezzel azonban még mindig nem volt vége, Király Gábor édesapja átadta a DVTK kapusedzőjének fia, a magyar válogatott és a Haladás ajándékát, melyet a miskolciak leukémiában szenvedő kapusának, Rakaczki Bencének hoztak.
Két jó csapat feszült egymásnak, lüktető, jó iramú volt a meccs. Az első 20 perc a vendégeké volt, több alkalommal is megszerezhették volna a vezetést, ám Rózsa Dániel szenzációs napot fogott ki. Aztán a félidő derekára „felébredt” a Haladás is, innentől kezdve már maccsa sem volt a vendégeknek. A szombathelyi szurkolók idegeit a durván játszó vendégek, és Kassai Viktor játékvezető borzolta. A világ egyik legjobb játékvezetője két tizenegyes-gyanús esetnél is továbbot intett. Előbb Radó esett össze, majd egy piros mezes védő kezét érte a labda a 16-oson belül.
Az első félidőben tehát nem volt gól. A szünet után sem állt le a Haladás. A Diósgyőr viszont visszaállt, beszorult a kapuja elé, és próbált kontrázni. Sikertelenül, mert Guzmicsék remekül állták a sarat, így Rózsa átvette Micimackó szerepét, akinek több dolga már nem akadt. Hiába nyomtunk azonban, nekünk állt a zászló, ám rúgott gól nélkül nehéz meccset nyerni. A játék összképe alapján több volt ebben a meccsben, de nem kell csüggednünk az egy pont miatt sem.
A Haladás tehát továbbra is veretlen ebben a szezonban, sőt amióta Artner Tamás irányítja a csapatot, csak kétszer – a Lombard és a Debrecen ellen – kaptunk ki. Jövő héten a kirakatcsapat, Videoton otthonába utazunk.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel volt a meccs egyik legjobbja. Remekül élt együtt a játékkal: ha kellett, bravúrral védett, ha kellett, jó ütemben mozdult ki kapujából. Hibátlanul teljesített. Schimmer Szabolcs megoldotta feladatát, a támadásokhoz is felzárkózott. Guzmics Richárd és Fehér Zoltán tanárian játszott, Seydi-ék áthatolhatatlan betonfallal találták szembe magukat. Búrány Zoltán jó produkcióval pótolta Tóth Pétert. Iszlai Bence és Rajos Gábor szűrte a középpályát, főleg a második félidőben volt nehezebb dolguk, amikor úgy tűnt, kettészakadt a pálya. Nagy Gábor ezúttal is sokat dolgozott mezőnyben. Radó Andrásnak volt már jobb meccse is. Halmosi Péter csapatkapitányhoz mérten a hátán cipelte a csapatot. Kenesei Krisztián ezúttal is veszélyes volt, gólt most nem tudott lőni. A cserék közül Andorka Péter színt vitt a játékunkba, Ugrai Roland próbálkozott, kevesebb sikerrel, Kalász Milán pedig növelte NB I-es meccseinek számát.
Mestermérleg:
Artner Tamás: Jól összerakott csapat a DVTK, eladható, jó meccset játszottunk velük. Dicséret illeti mindkét csapatot és mindkét szurkolótábort. Az első félidőben kiegyenlített volt, nehéz volt a Diósgyőr ellen játszani. Fordulás után fölényben játszottunk, de nem tudtunk a kapuba találni. Olyan döntetlen ez, ami után maximálisan elégedett lehetek mind a játékkal, mind a hozzáállással. Az ellenfél taktikus játékkal kihúzta a méregfogunkat.
Sisa Tibor: Az időjáráshoz képest iramában, néhol a minőségében is jó mérkőzést játszottunk. Az első félidő "oda-vissza meccs" volt, szünet után azonban a Haladás birtokolta többet a labdát. Védekezésben és támadásban is láttam olyan értékeket, amelyekre tudunk építeni. Értékes a megszerzett pont.
