Sokáig úgy tűnt, hogy ez a meccs a „na, itt sem történt semmi” kategóriába kerül. Nézni is rossz volt az első fél órát. A labdabirtoklást talán megnyertük ebben a fél órában, de ezt a részsikert aligha tehetjük ki az ablakba. Mint ahogy a védekezésünket sem a bekapott gól előtt. Derült égből villámcsapásként jött Hrepka találata. Nem is tudtuk rendezni a sorokat ebben a játékrészben.
Ami nem ment a focistáknak a pályán, sikerült Aczél Zoltánnak az öltözőben. A második félidőre egy másik Haladás jött ki, soraiban Vujoviccsal, akinek pár perc kellett, hogy kiegyenlítsen. Ami ezután történt, azt vizsgálni kéne. Ahelyett, hogy megfordítottuk volna a találkozót, buta hibákat vétettünk és pillanatokon belül kaptunk két gólt. A Paksot megnyugtatta ez az előny, mi pedig kijöttünk a sündisznóállásból és szépítettünk.
Ami ezután jött, arra szintén nincs magyarázat. A pályát hordágyon elhagyó hazai játékosok, meg nem adott tizenegyesek mindkét oldalon, sok hiba. Egyszóval: káosz. Sajnos azonban ebből a káoszból mi jöttünk ki vesztesen, fájó 3-2-es vereség lett a paksi kaland vége.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a gólokról nem tehetett. Schimmer Szabolcsnak meggyült a baja Vayer Gáborral. Guzmics Richárd továbbra sincs csúcsformában. Nagy II. Gábor hazatérése óta a legjobb meccsét játszotta. Tóth Péter is jól focizott, jól zárta le a rábízott területet. Rajos Gábor, amíg bírta erővel, sokat dolgozott. Iszlai Bence kilógott a csapatból. Fölfele. A Haladás legjobbja volt. Marian Sluka-t ezúttal is a sok munka, rengeteg futás jellemezte. Halmosi Péter szívével ezúttal sem volt gond. Kovács István ma nem tudott villanni. Kenesei Krisztiánon a Paks ellen sem múlt semmi, a második gólunknál döntő érdemei voltak. Goran Vujovics: egy gól és más semmi. Oross Márton jól szállt be a meccsbe, Horváth Andrásnak kevés idő jutott.