Szombaton délután a Paks együttesét fogadta hazai pályán a Haladás az OTP Bank Liga hatodik fordulójában. A vendégek 2-1-es győzelmet arattak a sérülésekkel teletűzdelt szombathelyiek felett. Artner Tamás már a kezdés előtt nem számíthatott három alapemberére, Guzmics Richárd, Tóth Péter és Nagy Dániel is a lelátóról volt kénytelen megtekinteni a találkozót. Azonban itt nem ért véget a csapatot érintő sérüléshullám, Schimmer Szabolcsot és Radó Andrást már a félidőben le kellett hozni. A zöld-fehérek fiatal támadója a derekával bajlódik, honlapunk megkeresésére elárulta, hogy jelenleg a válogatottnál kezelik.
– Jelenleg a válogatottnál tartózkodom, itt kezelik a derekamat. Továbbra is elég nagy fájdalmat érzek, de a hétvégihez képest azért sokat javult az állapotom. A Paks elleni bajnoki első félidejében, egy rossz mozdulatot követően éreztem, hogy egy ponton szúr a derekam, a fájdalom sajnos azóta sem akar elmúlni, igaz azért már nem olyan rossz. Egyelőre természetesen még itt a válogatottnál sem edzek. Majd meglátjuk, hogy az elkövetkezendő napokban mennyit javul, és ettől függ, hogy esetleg pályára tudok-e lépni. Ha ilyen marad, és nem javul az állapotom, akkor biztosan nem játszom. Abban viszont nagyon bízom, hogy a válogatott szünet után a soron következő NB I-es mérkőzésen már szerepelhetek – mondta Radó
A gárda jobboldali védőjét, Schimmer Szabolcsot is a félidőben kellett lecserélni. A hátvéd elárulta, hogy már jó ideje bajlódik a combjával, illetve azt is hozzátette, hogy nem érdemeltünk vereséget a Paks ellen.
– Jó pár hete szenvedtem már a jobboldali combemelő izmommal, egyre jobban fájt – kezdte Schimmer. – A Paks elleni találkozó előtt vettem be fájdalomcsillapítót is, de sajnos ez sem segített, és a félidőben cserét kellett kérnem. Ezen a héten még biztosan pihenek, illetve rehabilitálok, kezelésekre és úszni is járok. Nagyon remélem, hogy a jövő héten már el tudok kezdeni a csapattal együtt edzeni. A szombati egy nagyon fájó vereség, hiszen már az első félórában eldönthettük volna a mérkőzést, több góllal is vezethettünk volna. Három kényszerű cserét is végre kellett hajtanunk, illetve alapból is sok a sérült a csapat háza táján. A második félidei játékunk már nem volt az igazi, de úgy érzem, így sem érdemeltünk vereséget. Jókor jön most a válogatott szünet, talán felépülnek a sérültek, és újra elkezdünk egy jó sorozatot.
A találkozó második félidejében harmadik kényszerű cserelehetőségét is ki kellett használnia Artner Tamásnak. A rutinos védő, Fehér Zoltán szenvedett combsérülést.
– Egy rúgást kaptam a combom felső részére, és sajnos akkora fájdalmat éreztem, hogy nem tudtam folytatni a játékot. Annyira befeszült a combom, hogy képtelen voltam sprintelni, és még a közepes iramú futások is nehézséget okoztak. Szerencsére nincsen szakadás, csak magától a rúgástól megfeszült és bevérzett az egész combom. Kaptam rögtön kezelést, nyomókötést is, úgyhogy most azért már jobban vagyok. Pár napos kihagyásra van még szükségem, de megpróbálok minél előbb visszakapcsolódni a teljes értékű edzésekbe – zárta szavait Fehér Zoltán.
