Kényszerű változtatások
A DVSC-TEVA elleni Ligakupa-elődöntőn megsérült Schimmer Szabolcs mellett Guzmics Richárd sem tudta vállalni a játékot a KTE-Ereco ellen: a középső védő belázasodott, így Lengyel Dániel először kezdett Aczél Zoltánnál a Monicomp Ligában. A találkozó ünnepélyes kezdőrúgással kezdődött: 52. születésnapját ünnepli Kajzinger András, aki nem csak szurkolója a klubnak, hanem lehetőségei szerint támogatója is a zöld-fehéreknek. Nagy II Gábor volt a jobb-bekkünk, Nagy I Gábor játszott balszélsőt, Sluka volt a jobb oldali futónk.
Helyzetek igen, gólok nem
Szögletekkel operált az első tíz percben a Haladás, de hiába érkeztek a beadások, nem sikerült a labdát a kapura irányítani. A 10. percben Kenesei lépett meg a bal szélen, belépett a 16-oson belülre, de rossz megoldást választott, így Ribánszki hárítani tudott. A félidő közepén Kenesei ismét az előkészítő szerepét vette át: jó középreadását Fodrek pár lépésről kapu fölé pörgette. A Kenesei-Fodrek páros próbálkozásait ezek után megakadályozta a kecskeméti kapus, ám amikor rajta is túljutott a labda, akkor Alempijevics volt jó helyen és a mezőnybe vágta a labdát. 0-0 a félidőben: tavasszal a bajnokságban mindig rúgtunk gólt az első 45 percben, ez a sorozat most megszakadt.
A KTE is eljutott a kapunkig
Az első félidőben iramában kifejezetten jó találkozót játszhattunk, ám a talaj még most is hagy némi kívánnivalót maga után, így a színvonalra erős közepes osztályzatot ragaszthattunk. Ugyanúgy kezdtük a második játékrészt, mint az elsőt: szöglettel és helyzettel. Sluká játszott össze Keneseivel gyorsan: a Haladás házi góllövőlistáját vezető játékos a rövid felsőt célozta meg, de Ribánszki elképesztő bravúrral kipiszkálta a labdát onnan. Pár perc múlva jött az első KTE-helyzet: Tököli szabadrúgása után Radanovic maradt üresen, de 4 méterről fölé-mellé fejelt.
Időhúzás és sárga lapok
A találkozó ezek után leült. Egyre inkább bizonytalanná váltunk, izgultunk, hiszen nem született meg a gólunk. A játékvezető sárga lap-osztásba kezdett, és ha közel állt hozzá egy-egy Haladás-játékos, akkor adott neki egyet. Így járt Fodrek, Tóth, Oross és Halmosi is. Mindeközben az időt húzó, a sérülésekre rájátszó kecskemétiek vígan aszisztálhattak ehhez. Kicsit furcsa volt ezt látni a liláktól, hiszen mindig a támadófutballt helyeztek előtérbe, most azonban végig elégedettek voltak az egy pontocskával. Ráfáztak. Szegény szurkolóik...
Gól a 93. perben
Talán már mi is kénytelenek voltunk elkönyvelni a döntetlent, amikor a 90. percben felmutatták a 2 perces hosszabbítást. Jó másfél percet el is labdázott a KTE az alapvonalunknál. Rózsa kirúgása következett, minek után szabadrúgáshoz jutottunk 40 méterre a kaputól. Mindenki futott előre, Kenesei középre adta a labdát. A tumultusban Tóth Péter kobakjára érkezett a labda, aki Ribánszkit megelőzve úgy fejelt a kapuba, hogy a játékszer a felső kapufa alsó lapjáról pattant a hálóba, 1-0! Őrjöngő szurkolók, kupacban a csapat (ennek alján valahol Tóth Péter), Székely Tibor pedig Aczél Zoltán nyakában!
Mi lesz itt még?!
Utoljára Győrben éltünk át hasonló élményt: akkor a Csontos-gól egy pontot és bronzérmet ért, most ez a fejes három pontot, és... mit is? Egy kis levegőt, ugyanis a Siófok is nyert. Nem mostanában volt ilyen szoros a mezőny az NB I-ben. Elképesztő a tumultus: a hetedik helyezettnek 28 pontja van, nekünk tizenkettedikként 26, a már kieső Siófoknak 22. Jövő héten Honvéd–Hali, Vasas–MTK, Siófok–FTC, és KTE–Pápa. Izgalmas lesz!
Játékosról játékosra
Rózsa Dánielnek igazi védenivalója nem volt, magabiztosan szedte le a kosza beadásokat. Nagy II Gábor mellett nem evett meg sok sót Vujovics. Lengyel Dániel remekül játszott, bizonyította, hogy lehet rá számítani ennyi kihagyás után is. Korolovszky Gábor volt hátul a vezér: szavakkal is irányította társait, biztos pont volt. Tóth Péter eldöntötte a meccset. Egy meccsre jutott neki két futógép: Litsingi és Dosso, de még a 93. percben is tudott egy sprintet levágni. Ja, hogy az a gólöröm volt?! Bánja kánya! Marián Sluka első Haladásos NB I-es meccsén a jobb szélen kezdett, majd a balon folytatotta, majd visszament az eredeti helyére. Nagy I Gábor ugyanezt mutatta be pepitában. Sluká kevesebbet tudott vállalni, mint a DVSC ellen, Nagy I Gábor viszont rengeteget futott, de látszott, hogy a bal oldal nem az ő helye, mindig visszatette a labdát a jobbjára, ám ekkor visszazárt rá a védője. Simon Ádám annyi labdát gyűjtött össze, amivel nagykereskedést nyithatna. Halmosi Péter töretlenül ment előre, látszott rajta, hogy végig hisz a győzelemben, igaza is lett. Kenesei Krisztián minden mozdulata veszélyt rejtett magában, a gólszerzés elmaradt, de újabb gólpasszal vetette észre magát. Branislav Fodreknek is megvolt a helyzete, sajnos kimaradt. Panasz őrá sem lehetett. Oross Márton és Irhás Ignác növelték NB I-es meccseik számát, ráadásul győztesen meccsen tehették ezt.
