Szentes Lázár: Nehéz a helyzetem... 0–3... Az első félidőben úgy kezdtünk, ahogy nem szabad. Azonban pozitív volt, hogy nem rogytunk össze: helyzeteink és lövéseink voltak. Jónak ítélem az első játékrészt. A második végjátékában viszont elfogytunk. Erőben és hitben is. A második találat nagyon rossz lélelktani állapotot eredményezett. Nem veszíthetjük el a hitünket! Az első félidőből kell építkeznünk. Ez a harmadik meccsünk rúgott gól nélkül. Nem adom fel, de ehhez önmagukban mindvégig bízó játékosok kellenek. Só a sebbe a szöglet után kapott gólok: két korner után két gólt kaptunk.
Amint gólt szerez és nyer a Haladás, ismét szeretni lehet. Tudom, hogy fogy a hitelem és azt kell nézni, hogy hány rúgott és kapott gólunk és hány pontunk van. Nem eshetünk össze: három meccs van még ősszel, pontokat kell szereznünk!
Garami József: Nagy küzdelem jellemezte az egész mérkőzést. Az első félidőben a Szombathely nagyszerű volt, sok lövőhelyzetet alakítottak ki, de a védőim jól blokkolták ezeket. Lüktető volt a játék, a kapuk többször forogtak veszélyben. Jól odatettük magunkat, mindent elkövettünk a sikerért. Szombathelyen sosem egyszerű nyerni: én 50 éve voltam itt először, akkor 5–0-ra kaptunk ki.
(Utánanéztünk. Ez a mérkőzés már 56 esztendeje volt: 1958. július 13-án a Haladás a Pécsi Dózsát fogadta és Polgár János duplájával, Pál László, Novák Dezső és Pém Csaba góljaival nyertek a zöld-fehérek - a szerk.)
