Gála hatodszor
Ötödik komoly nyugat-európai ellenféllel mérkőzhetett meg a Haladás: az Arsenal-dupla után egy német trió következett (Werder Bremen, Mainz, 1860 München), most pedig a Serie A-s Sampdoria látogatott a Rohonci útra. A 2008-as NB I-es visszakerülés óta minden nyáron ezzel is kedveskedik a szombathelyi klub a drukkereinek – nem mellesleg pedig egy igazi értékmérő ez a meccs. Láttunk már győzelmet (2-1 a brémiak ellen), ikszet (1-1 az első Arsenal-ütközeten), szoros vereséget (Mainz 1-2, 1860 München 0-1) és nagy zakót is (0-5-re ágyúztak le bennünket).
Kegyetlen meleg
Volt már egy-két hőségben lejátszott mérkőzés az elmúlt időszakban, de talán a csúcs az a mai nap volt. 37 fok, felhő sehol – talán ez is magyarázza azt, hogy nagyon kevesen választották a Rohonci utat ezen az estén. Egy játékosnak a Haliban pályára lépők közül komoly tétje is volt a találkozónak: Nebojsa Basztajics sorsáról ugyanis a meccs után dönt a szakmai stáb.
Kemény kezdés
Alig telt el öt perc, amikor Szakály vett át egy labdát a saját térfelén, érkezett Costa és akkorát pakolt oda a fiatalunknak, hogy elátCosta a pillanatot a mi fiúnk. Inkább nálunk volt a labda a meccs ezen periódusában, de komoly helyzetet nem tudtunk kialakítani. A 32. percben jöhetett volna el Basztajics nagy pillanata: Halmosi szlalomozott el a bal szélen, az ötös hosszú oldalára adta a labdát, ott érkezett a délszláv, ám ahelyett, hogy lőtt volna, habozott és inkább visszahúzta a lábát. Úgy tűnt, hogy a mai teljesítménye nem volt elegendő a szerződéshez...
Gólt kaptunk
A 36. percben hagyott ki a védelmünk: az olaszok addig passzolgattak a bal szélünkön, amíg a hosszúra átadott labdára tisztán érkezett a lengyel válogatott Pawel Wszolek és 6 méterről a kapujából kilépő Rózsa mellett a jobb sarokba gurított. Újítani mi már nem tudtunk a szünetig.
Leült a játék
A második félidő elején alábbhagyott a lendület, talán megzavarta a játékosokat a hirtelen jött drámai lehűlés, hiszen már csak 35 fokot mutattak a hőmérők. A 16-osig el-eljutott mindkét csapat, ám ott már elfogyott a tudomány. Mi a játékrész második felében aktivizáltuk magunkat: Ugrainak volt egy jó lövése, de a másik oldalon Mursits is bemutatott egy bravúrt.
Gála a végén
Elaltattuk az olaszokat rendesen. A 85. percben egy középről jobbra kidobott labdával Zsirai lendült meg, levitte azt az alapvonalig és jól centerezett: érkezett Andorka és jobb belsővel szépen elpörgette a hosszúba a játékszert, 1-1. Jaj, de jó, örült mindenki, végre Hali-gól, végre Andorka Peti-gól, ám a fiúk lent a pályán úgy érezték, lehet ebben még valami.
Gól pontrúgás után
Nagyon kellene keresgélni, mikor rúgtunk utoljára gólt pontrúgás után, az pedig, hogy szöglet után, talán már a múlt homályába vész. Most azonban jött a 88. perc: Kulcsár tette le a labdát a korner körívére, becsavarta az ötös rövid oldalára, érkezett Ugrai, aki megelőzve a védőjét, szép mozdulattal, a kapus mozgásával ellentétes irányba visszafejelte a lasztit a rövidbe, 2-1. Ég a BEK-döntős, KEK-győztes, egyszeres olasz bajnok és négyszeres kupagyőztes!
Maikeli magasság
Nekidurálták magukat a taljánok, hátha tudnak még egyenlíteni. Egy 16-oson belüli szituációnál Jagodics csúszott el, a labda a kezét érte, és a játékvezető büntetőt ítélt a Sampnak. Jogos volt, nem is vitatkoztunk. Aki nem látta ezt a tizit, az fűzze be magának nyugodtan Maikelét az Arsenal ellen: igaz, ezúttal olyan botlásos jelenet a rúgás előtt nem volt, de a labdát ugyanoda mellé rúgta a kékmezes, ahogy anno a mi brazilunk. Legszebb öröm a káröröm persze, de azért örülhettünk annak is, hogy újabb nagynevű ellenfelet pipálhattunk ki, hiszen a Hali a Werder utáni a genovaiakat is legyőzte.
