- A bajnokságból eltelt hat forduló. Négy győzelem mellett két vereség a mérleg, a csapat jelenleg a harmadik helyen áll. Gondolom elégedett vagy.
- Elégedett vagyok, meg nem is. Azt mondom, hogy a két idegenbeli mérkőzésünkből legalább az egyiket meg kellett volna nyernünk. A helyzeteink alapján mindenképpen. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Vasas elleni meccsen viszont szerencsénk volt. Látva a magyar viszonyokat, azt mondom, hogy a hazai pálya előnye Szombathelyen még tud érvényesülni, hiszen a szurkolók buzdítása gólokat, pontokat érhet. Sokat köszönhetünk nekik.
- Ha a szezon előtt valaki azt mondja neked, hogy hat forduló után a harmadik helyen áll a Haladás, elfogadtad volna?
- Persze. Egy újonc csapattól remek teljesítmény. Minél előrébb vagyunk a táblázaton, annál jobb. Aztán, hogy mi lesz a végén, majd meglátjuk.
- Pénteken a Debrecen otthonában játszik a Haladás. A hajdúsági csapat tavaly második lett, háromszoros magyar bajnok és jelenleg is Ők a listavezetők.
- Ne is folytasd, nehéz mérkőzés lesz. Biztos, hogy nekünk fognak jönni,támadni fognak. Bízhatunk benne, hogy ez majd a mi malmunkra hajtja a vizet. Lesz elég területünk játszani. Nekik hazai pályán egy újonc csapatot kötelező legyőzni, rajtunk viszont nincs teher. Én mindig győzelemre játszom, még akkor is, ha az ember elégedett, ha egy ilyen csapattól egy pontot elcsen.
- Mit gondolsz, idegenben mi hiányzott eddig a csapat játékából, hogy megszerezzük a három pontot, hiszen jól játszottunk. Pontot viszont nem szereztünk.
- Elmaradt a szerencse. Valahogy nem úgy pattant a labda, ahogy kellett volna. De mondom, ezt visszakapjuk az élettől, mint ahogy visszakaptuk a Vasas ellen is. Annak a csapatnak van szerencséje, aki tesz is azért.
- Milyen egyébként most a hangulat az öltözőben?
- Nagyon jó, együtt van a társaság. Ebben is erősebbek vagyunk, mint a többi csapat.
- A cél a bajnokság előtt a bent maradás volt. Azóta gondolom ez változott.
- Nem. A cél az még mindig ugyanaz, tehát a biztos bent maradás.
- Mivel lennél elégedett a szezon után? A szubjektív véleményedre vagyok kíváncsi.
- Azzal, hogyha ugyanígy játszanánk tovább. Ha megmarad a remek hazai mérlegünk, idegenben pedig még el tudnánk csípni egy-két pontot, akkor félve mondom ugyan, de az első három hely valamelyikének megszerzése sem elképzelhetetlen. De maradjunk a realitásoknál. A középmezőnynél hátrébb semmiképp nem fogunk végezni. Arról nem is beszélve, hogy a kupába is szeretnénk minél tovább jutni.
- Te korábban Kuttor Attilával együtt játszottál Siófokon, akkor Csertői Aurél irányításával negyedikek lettetek. Miben volt más az a csapat, mint ez a Haladás? Biztosan Te is hallod, hogy sokan párhuzamot vonnak a két gárda között.
- Most lényegesen erősebb a játékoskeretünk. Siófokon nagyon rövid volt a kispadunk. Tizenhat játékosunkból talán tizenhárom-tizennégy volt hadra fogható. Itt most sokkal egységesebb a keret.
- A focin kívül azért gyanítom másra is jut idő. Milyen a „légiós élet” Szombathelyen?
- Most egy kicsit nehéz. A feleségem ikereket vár, akik Budapesten fognak megszületni. Már fel is költöztek, tehát egyedül vagyok itt. Persze amint tehetem, felmegyek hozzájuk, de ez mégsem ugyanaz, mintha egész nap együtt lennénk. Amúgy az utóbbi időben, amíg nem költöztek fel, egész nap együtt voltunk. A kedvesem nagyon keveset tudott dolgozni az utóbbi időben, így a házimunka is rám hárult. De örömmel végeztem ezeket a feladatokat, nagyon várom, hogy megszülessen a két srác.
- A nevük megvan már?
- Igen. Az egyiküket Vörös Barnának fogják majd hívni, a másikukat pedig Vörös Domosnak.
- Focisták lesznek?
- Nem tudom. De remélem.
