58 éve történt
1954-ben futball-világbajnokságot rendeztek. Ez volt az ötödik, és a magyar válogatott másodszor végzett ezüstérmesként. Az Aranycsapat időszakának a vége volt ez, ám még ezek után is elmondhattuk: a magyar labdarúgás a világ elitjébe tartozott.
Haladás… vagyis mégsem
A Haladás 1945 után folyamatosan az első osztályban szerepelt. Igaz, nem mindig Haladás néven. Az 1948/49-es bajnokságban október 31-én még a Haladás kapott ki Soroksáron 3–2-re, ám a következő fordulóban, november 21-én már a Szombathelyi Vasutas SE nyert Tatabányán 2–1-re. Ám, ez sem tartott sokáig. 1949. április 24-én kikaptunk itthon az Újpesttől 2–1-re, ám április 30-án, az Üllői úton a Vasas elleni győzelmet már Szombathelyi Lokomotívként ünnepelhettük.
Ami ront az összképen, az az, hogy a zöld-fehér színünket is vörös-feketére változtatta a központi intézkedés. Az 1954-es bajnokság utolsó meccsét még Lokomotívként játszottuk, ám 1955 tavaszától Szombathelyi Törekvés néven találjuk a Haladást az almanachokban. Az 1956-os forradalom után ismét Haladásként szerepelünk.
Az 1954-es bajnokság alárendelve
Akkoriban is figyeltek arra, hogy a válogatottnak rendeljék alá a nemzeti bajnokságot. Igaz, akkortájt evidens volt, hogy ki is jutunk. Az európai selejtező-csoportok sorsolását 27 csapat várta (25 európai mellett Egyiptom és Izrael), úgy, hogy összesen 11 volt a továbbjutó helyek száma. Érdekesség, hogy az indulók között volt Saar-vidék is, és, hogy akkoriban még nem számított a gólkülönbség: a spanyolok 4–1-re verték a törököket, a visszavágón 1–0-ra nyertek a félholdasok.
A harmadik meccsnek Róma adott otthont, ez 2–2-re végződött. Hogy mi döntött így a továbbjutásról? Sorsoltak… A törökök pedig utazhattak Svájcba. Mi egy kétcsapatos csoportba kerültünk, ellenfelünk Lengyelország volt. Vagyis lett volna, ugyanis, amikor a polákok megtudták, hogy minket kaptak, megköszönték a lehetőséget, és visszaléptek. Talán elegánsabb lépés volt, mint az andorrai rugdosódás…
Kilenc meccs tavasszal, 15 ősszel-télen
A 26 fordulós NB I-ben 7 budapesti csapat (Bp. Honvéd, Bp. Vörös Lobogó, Bp. Kinizsi, Vasas, Bp. Dózsa, Vasas Izzó, Csepel) és 7 vidéki (Dorogi Bányász, Győri Vasas, Diósgyőri VTK, Szombathelyi Lokomotív, Salgótartjáni BTC, Szegedi Haladás, Sztálin Vasmű Építők) együttes indult az 1954-es bajnokságban. A fiatalabbak kedvéért: a Vörös Lobogó az MTK-t, a Kinizsi a Fradit, a Sztálin Vasmű pedig a Dunaújvárost takarja. Március 7-e és május 9-e között rendezték a tavaszi kört kilenc meccsel, majd augusztus 24-e és december 31-e között a hátralévő tizenötöt.
A Hali hajrája – a kiesés réme
„Természetesen” ez az év is arról szólt, amit sokszor átélhettünk a 90-es évek eleje óta: küzdelem a kiesés réme ellen. 18 ponttal utolsó előttiek voltunk, ráadásul december 19-én Szegeden játszottunk a Haladás ellen (fura ezt leírni…), és 4–2-re kikaptunk. Ekkor még három forduló volt hátra, ám ebből két meccs Európa két legjobb csapata: a Vörös Lobogó és a Honvéd ellen, valamint a vidék legjobbja címre pályázó Dorog ellen. Sokan egy fabatkát sem adtak volna a bennmaradásra.
December 22.
A mieink edzéseit Körmendi Gyula vezette: ő még Baumann néven az első NB I-es mérkőzésen is védte a Haladás VSE kapuját. Az Üllői úton kellett pályára lépnünk a Vörös Lobogó ellen, akiknél Gellér, Lantos, Sándor és Palotás voltak a legnagyobb nevek: Hidegkuti eltiltás miatt hiányzott. A Haladás, vagyis a Lokomotív Horváth (Varga II, 46.) - Nyírő, Tarr, Tölgyesi - Kulcsár (Tölgyesi, 36.), Dombai - Papp, Varga F., Bencsics, Szakály, Kolesánszky összeállításban játszott. Jól látható: három védő, két fedezet és öt csatár alkotta a csapatot.
A 20. percben óriási meglepetésre sikerült megszerezni a vezetést: Papp Lajos középreadását Kolesánszky Zoltán váltotta gólra, 1–0 ide! Még a szünet előtt egyenlített a Vörös Lobogó és támadtak is folyamatosan, ám egy kontrából ismét nálunk volt az előny: Nyírő-Bencsics-Papp volt a labda útja, utóbbi pedig óriási gólt rúgott a 76. percben, 2–1! A 83. percben Nyírő kiállítása miatt emberhátrányba kerültünk, ám a két bajnoki pontot így is sikerült elhozni Budapestről.
December 26.
1954-ben a Karácsonyt csak nagyon szűk körben lehetett megünnepelni: mivel vasárnapra esett 26-a, ezért forduló is volt a bajnokságban. Ellenfelünk a már bajnok Bp. Honvéd együttese volt: Bozsik, Puskás, Czibor, Budai II, Machos, Kocsis húzták a kispestiek szekerét. Nálunk a két sérült kulcsjátékos: a kapus Horváth György és a fedezet Kulcsár Ferenc nélkül álltunk ki: Varga II - Nyírő, Tarr, Szöllősi - Dombai, Tölgyesi - Papp, Varga F. (Szandi, 75.), Bencsics, Szakály, Kolesánszky.
A meccs kezdete azonban a Haladásé volt: a 12.000 néző előtt, havas pályán lejátszott meccsen a 20. percben már kétgólos volt a szombathelyi előny! Papp Lajos és Bencsics József voltak a gólszerzőink. Kocsics Sándor a második félidőben ollózva szépített, de egyenlíteni a Honvéd nem tudott, így az addig összegyűjtött 22 pont már elegendő volt a biztos bennmaradáshoz.
