Halmosi Péter fél évet töltött a Haladásnál, aztán tért vissza Angliába. A focista a kőkemény profi világban edződik, van véleménye arról, ami a csapatnál történik. Nyomon követi az eseményeket.
- Hajjaj, de még mennyire, hogy nyomon követem. Sokat beszélek az otthoniakkal: Czeglédy Csabival, Tóth Petivel, Nagy Gabival. Nem örülök annak, amilyen hírek jönnek, ebben a csapatban sokkal több van. Azért is merem mondani, mert játszottam ebben a gárdában, én jöttem el egyedül nyáron. Most elengedhetetlen a pozitív gondolkodás. Ez most hiányzik.
Tudnak ezek a srácok focizni. Ők lettek harmadikak, nyolcadikak, és ők állnak most ott, ahol akkor állt a Haladás, amikor én hazamentem. Miért tudtunk akkor olyan tavaszt produkálni, mint amilyent produkáltunk?
Nem nyerjük meg azokat a meccseket, amik nekünk állnak. Apró dolgok ezek, nincs nagy különbség a csapatok között, ezért is hiszem, hogy itt fejben van most a baj.
- Ezeket a „fejben” lévő problémákat egyénileg vagy csapatszinten kell rendbe tenni?
- Ez egyén függő. Játszottam pár csapatban, találkoztam pár focistával. Embere válogatja, kinek mi ilyenkor a megoldás. Azt viszont szentül hiszem, hogy aki nem tud túllépni a sikereken, vagy éppen a kudarcokon, az nem viszi sokra. Az megreked egy szinten.
Itt nem másra kell várni. Nem másra kell mutogatni. A srácoknak maguknak kell kezelni ezeket a helyzeteket. Az nem működik, hogy a „harmadik hely mámorában” fürdőzünk, most meg mintha közünk sem lenne a Haladás kudarcához. Ugyanúgy most is tovább kell lépni. El kell hinni, hogy lehet jobb, hogy meg tudom csinálni.
Van erre bizonyíték is. Mindenki gondolja végig, hogy volt harmadik, volt nyolcadik, és ha most úgy gondolkodik, szintén szerepelhet jól. Az a baj, hogy most azt látom, nem ez a gondolkodás az uralkodó. Nem hiszik el, hogy meg tudják csinálni, pedig már egyszer megcsinálták.
- Egyre nehezebb lesz felállni, ahogy telnek a fordulók és nem jönnek az eredmények.
- Persze. De muszáj. Én is voltam már nagyon nehéz helyzetben pályafutásom során. Nyolc évig voltam válogatott kerettag. Egyik edzőnél kezdő voltam, a másik pedig meg sem hívott. Dolgoztam fél évet keményen és ismét ott voltam a legjobbak között. Ezt az évek alatt többször átéltem.
Nemcsak Hali játékosokon látom azt, hogy kényelmesen elvan a klubjában komoly célok nélkül. Magyarországi probléma, hogy ha baj van, lapítok, ha meg megy a székér, úgy viselkedek, mintha enyém lenne a világ.
Helyén kell kezelni a dolgokat.
- Fél évet játszottál a Haladásban. Mai napig megy a találgatás, miként sikerült hazacsábítani téged?
- Tudok a problémákról. Nem örülök annak, hogy a politika rányomja bélyegét a csapatnál történtekre. Amit most tapasztalok, az nem tetszik. Czeglédy Csabát „betámadják”, megkérdőjelezik az én hazacsábításomba való szerepét? Politikamentesen mondom, hogy engem ő vitt haza, nagyon hálás vagyok neki, hogy kedvenc csapatomban játszhattam. Tapasztaltam azt is, hogy több csapattársam is az ő személye miatt játszik a Haladásban. Ezen nincs értelme vitatkozni. Nekem mindegy, hogy MSZP, vagy FIDESZ, de az tény, hogy amióta Csaba a csapat környékén van, rendben mennek a dolgok. Nem szabad ebbe politikát vinni, a Haladás mindenki közös ügye. Én nagyon szeretnék egyszer visszatérni, de ahhoz az kell, hogy rendben menjenek a dolgok, mondjuk úgy, mint az elmúlt fél évben, amikor otthon voltam.
Nem értem, ami otthon történik, hiszen a csapat vezetésében csupa olyan ember van, aki kötődik ehhez a csapathoz, aki szereti ezt a csapatot. Kár lenne lerombolni azt, ami felépült.
