Az elmúlt másfél évben nem tudta legyőzni a Gyirmótot a Haladás – igaz, csak a kék-sárgák otthonában játszottak a csapatok, és az is igaz, hogy ki sem kaptak Kajék. Mindhárom meccs döntetlen lett: két alkalommal 1 – 1, legutóbb pedig 2 – 2, és bizony a szombati esti találkozón is a döntetlent felelt meg jobban a játék képének.
Hogy miért? Tulajdonképpen azért, mert a Gyirmót nem akart mást, mint egy pontot – és ennek megfelelő játékkal (nevezhetjük antifutballnak, vagy céltudatos pontszerző taktikának) rukkoltak ki. A Szombathelyi Haladás pedig – ugyanúgy, mint az FC Felcsút ellen – nem tudott mit kezdeni ezzel a hozzáállással. Bekkelni mindenki tud. Évek óta hangsúlyozta, előbb Artner Tamás, majd most Csertői Aurél, hogy még, ha kiscsapatról is van szó, de pesti csapat ellen sokkal jobban szereti játszatni fiait, mert ők futballozni akarnak, nem csak elrugdosni a labdát. Azonban most az egy pontért érkező Gyirmóttal kellett farkasszemet nézni.
Alacsony színvonalon
A Pécs elleni derbihez hasonlóan most is ötezren voltak kint a Rohonci úton. A Haladásból egy-egy Tóth Norbert, vagy Vörös Péter-féle megmozduláson, lövésen kívül mást nem igazán emelhettünk ki. Egy alkalommal pedig Rózsa Dánielnek kellett védenie Török rövid sarokra tartó bombáját. A játékvezető-asszisztens zászlaja többször is rendkívül kétes szituációban állította meg a Haladás támadásait, ám a fiúk sem tudtak mit kezdeni a vendégekkel. A második játékrészben sem sikerült a védők mögé kerülni a széleken. Hannich Péter remekül megszervezte együttese védekezését, ám a gyirmótiak erejét fel is őrölte ez a munka, hiszen a támadásaik abból álltak, hogy az egyedül elől ólálkodó Szabó Zsolt felé bikázták a labdákat. Aztán ő vagy tudott kezdeni vele valamit, vagy nem. Inkább utóbbi.
Jó csapatnak van szerencséje
Évekkel ezelőtt egy-egy ilyen mérkőzésen nem, hogy a döntetlent nem tudta volna megtartani a Haladás, hanem kikapott volna. Most már megnyeri. Mert ezen a szinten jó csapat a Haladás, és a jó csapatnak szerencséje van.
Meg is szolgálták ezt a szerencsét! Az utolsó percekben ugyanis minden-mindegy alapon olyan régimódi angolos stílusban ívelgetésekkel próbálkozott a csapat. „Dr.” Andorka már nem volt pályán, így Kuttor Attila ment fel centernek, hátha sikerül lefejelni egy-két labdát. Nem ez történt. A főrendező éppen felmutatta a játékvezető által megnevezett 4 perces hosszabbítás tábláját, amikor többen arra gondoltak, hogy ha valakinek nem volt elég 90 perc ebből a kevés futballelemet hozó derbiből, akkor minek még négy? A játék sava-borsa, a gól, éppen ekkor érkezett. Egy előreívelést követően Tóth Péter 7 méterre a kaputól felemelte a labdát a rárontó Molnár Levente elől, aki pedig letaglózta a Haladás csapatkapitányát. Kiss Norbert – akit addig annyiszor vitettek erdőbe a partjelzői, ahányszor a málnás hívogatja a macit – pedig határozottan a 11-es pontra mutatott. A labda mögé Tóth Norbert állt, és a balra dőlő Molnár Levente mellett ballal a jobb sarokba lőtt, 1 – 0! Vastaps és örömujjongás a Rohonci úton!
Továbbra is öt pont az előny
A találkozó 20. perce körül jött a hír, hogy a Felcsút a 92. percben szerzett 11-es góllal 2 – 1-re verte meg az ESMTK-t. Ráadásul a mérkőzést követően verekedés is volt – nem viselték jó néven a budapestiek az igazságtalanul befújt büntetőt. Ám a Haladás, győzelmével továbbra is tartja öt pont fórját a Fejér megyeiek előtt, ráadásul már csak négy forduló van hátra. Ami biztos: már csak két csapatnak van (matematikai) esélye a bajnoki címre. A jelenleg 61 pontos Haladásnak és az 56 ponttal második helyen álló Felcsútnak.
Csertői Aurél: Ahogy közeledik a bajnokság vége, egyre inkább érződik a tét a játékosaimon. Ám megvan az újabb három bajnoki pont. Ez a legfontosabb most.
Hannich Péter: Két jól felkészült csapat játszott ma este, a játék képének tökéletesen megfelelt a döntetlen. Ha azonban az utolsó percekben történtet kommentálnám, akkor minimum 6 hónapra tiltanának el…
