Az utolsó két év
Ha ránézünk a táblára: óóó, nyolcadik lett a Hali a 2009/2010-es szezonban, mit kellett ezen izgulni? Azért ez nem volt olyan egyszerű: a csapat nagyon rosszul kezdte a szezont, és edzőváltáson is átesett néhány forduló múltán. Hét kör telt el Csertői Auréllal, aztán érkezett Róth Antal, aki főleg a tavasznak köszönhetően benntartotta a Halit. A fordulópontot a huszonegyedik játéknap Újpest elleni, hazai 1–0-ja jelentette: innentől kezdve öt győzelem és öt döntetlen volt a mérlegünk, így április 25-én, a DVTK idegenbeli legyőzésével biztossá vált a bennmaradás. Sajnos azóta nem nyertünk idegenben...
2008/2009-ben a bronzéremért izgultunk: itt végig az élmezőnyben tanyáztunk, és - ahogy a Diósgyőr ellen tavaly - itt is a 24. forduló volt a legfontosabb. Legyőztük a REAC-ot, és ezek után 7 győzelemmel és 1 döntetlennel már az utolsó előtti hétvégén, Pakson bronzot ünnepelhettünk.
Feljutás, elvett arany, elvett bennmaradás
2007/2008-ban a Felcsút és a Pápa is jött velünk egy darabig a feljutásért, ám leszakítottuk őket a tavasszal és a 27. fordulóban a Soroksár 4–0-s legyőzésével megszereztük a bajnoki címet.
Az előtte lévő évben Artner Tamás irányította a Haladást, és mai napig fájó emlék: egy adminisztrációs baki miatt aránytalanul súlyos, 11 pontos levonást intézték magasabb körök a szombathelyiek ellen. Izgulhattunk és várhattunk az utolsó fordulóig, hátha bakizik a Siófok, de nem így lett. Az MLSZ-alelnök birtokolta Balaton-parti gárda jutott fel az NB I-be.
2004/2005-ben az NB II-ben vitézkedő Haladás osztályozóra kényszerült. Ezen elbukott, ám mégis maradhatott a másodosztályban, hiszen többen nem vállalták az NB II-ben való indulást.
A Lombard egyetlen szombathelyi NB I-es évében sokáig nem kellett izgulni, hiszen tulajdonképpen Détári Lajos távozásával eldőlt, hogy utolsók leszünk. Volt olyan 21 egymást követő meccs, amikor 4 gólra volt képes a gárda, azaz az osztályozóra készülhettünk egész tavasszal. Ezt sikerrel meg is vívtuk (ez volt abban az évben az izgalom), de Bíró Péternek éppen költözködni akadt kedve...
Szép végjátékok
1999/2000-ben az azóta is sokszor emlegetett Vincze Géza irányította a szombathelyieket. A rendkívül megfiatalított csapat ősszel még bukdácsolt. Ráadásul a tavasz elején a Szeged visszalépése miatt még az ellenük megszerzett három pontot is elveszítettük. A sorsolás fintoraként pedig mindig olyan ellenféllel játszottunk, aki előtte egy hetet pihenhetett. A gárda azonban a 27. és a 32. forduló között nem talált legyőzőre, így három héttel a bajnokság befejezése előtt biztosak lehettünk az NB I-es tagság meghosszabbításában.
1998/1999-ben Dajka László indult a Halival, de hat forduló után olyan rosszul álltunk, hogy Mihalecz Istvánt hívtuk megmentőül. A 25. forduló és az azt követő hét meccset alatt 17 pontot gyűjtött a Haladás, így négy körrel a vége előtt dőlhettünk hátra...
Világrekorder
Egy statisztika szerint a Haladás világrekorder a kiesések tekintetében. Ezzel nem vitatkoznánk, csak egy kicsit fordítanánk a dolgon. A Haladás a legtöbbször feljutó együttes az első osztályba! Ráadásul ezeket (egy kivételével: a világháborút követő központi bajnokság-szervezés miatt) a pályán elért eredmény által tette meg! De mi mást nem kívánunk most az Aczél Zoltán vezette Haladásnak, mint, hogy legyen meg a hőn áhított bennmaradás!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
