Már az Üllői út sem a régi. Nincs már Albert Flóri, Varga Zoli, de már Lipcsei Péter - és főleg szellemisége - is hiányzik a küzdőtérről.
De a Fradi azért még mindig Fradi. Itt nyerni nagy szó, és valljuk be őszintén - ha a Magyar Kupa meccset valahogy ki tudtuk törölni az emlékekből -, bíztunk is benne, hogy a csapat most megmutatja, hogy a Haladás nyer idegenben és az Üllői út érintésével, a holnapi Nemzeti Sport címlapjáról indul középmezőnyt hódító útjára.
Az első perceket elnézve aztán már beértük volna kevesebbel is. Mondjuk egy ponttal. Megilletődötten játszottunk, mintha a Duna TV-n a hétvégén megcsodált Partium FC érkezett volna a nagy Fradihoz, úgy fociztunk.
A védelmünk átjáróház volt és a Tóth Péter - Devecseri Szilárd kényszermegoldásból született bal oldalunk sem működött igazán. Az látszott, hogy a Ferencváros sincs világverő formában, de többet birtokolták a labdát, igaz helyzetük nekik sem volt. Az első lehetőség mégis előttünk adódott, egy Keneseivel való kényszerítőzés után Nagy Gábor szerezhette volna meg a vezetést. Rögtön ezután Tóth Péter is a kapussal szemben hibázott. Nem tette meg ezt a szívességet Heinz, aki egy szabadrúgást elcsavarta sorfal mellett, és hiába nyújtózkodott Rózsa, a légiós megszerezte a vezetést.
A második félidőnek bátrabban futott neki a Hali, próbáltunk egyenlíteni, de egy szöglet utáni megingásunkat kihasználták a hazaiak és Maróti kettőre növelte előnyüket. Ami ezt követően történt a pályán, az nem volt túl szívderítő. Rósáék folyamatosan támadtak, macska-egér játékot űztek. Szerencsénk volt, hogy a kapunk elé érve vagy hibáztak, vagy túljátszották az akciót. Ennek ellenére lett volna esélyünk visszajönni a meccsbe, ha Kenesei berúgja ordító helyzetét, még lett volna idő küzdeni az egyenlítésért.
A pontszerzés végül elmaradt, furcsa körülmények után született gólunk csak a szépítésre volt elég.
A Szombathelyi Haladásnak Aczél Zoltánnal a kispadon sem megy idegenben, a vereség után maradtunk a 15., kieső helyen. Javítani a Debrecen ellen lehet, ahol nem lesz könnyű dolgunk, mert a mérkőzés lefújását követően a játékvezető kiállította Kenesei Krisztiánt, így rá nem számíthat a csapat.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel a szabadrúgásgólnál hibázott, amikor nem ért oda a hosszú oldalra, de voltak nagy bravúrjai is. Schimmer Szabolcs idegenül mozgott, mintha túlságosan megilletődött lett volna. Guzmics Richárdon és Korolovszky Gáboron ezúttal sem múlt semmi, magabiztosan állták a sarat. Devecseri Szilárd nem tudta megismételni MTK elleni jó játékát, nem volt hasznára a csapatnak. Nagy Gábor a jobbak közé tartozott, ha egy-két szituációban jó döntést hoz, máshogy is alakulhatott volna. Simon Ádám sokat dolgozott, fontos szituációkban szerelt, övé az üveg pezsgő, ami a legjobb Haladás játékosnak jár. Sipos Norbert idegen poszton, nem túl meggyőzően focizott. Tóth Péter játéka csalódás volt, védőmunkája és támadójátéka sem volt az igazi. Oross Márton próbálkozott, ami tőle tellett, azt megtette ezen az estén is. Kenesei Krisztiánnak voltak villanásai, de inkább a láthatatlan embert játszotta az Üllői úton. Csontos Zoltán észrevétlen maradt a neki jutó idő alatt. Fodrek Braniszlav jól szállt be, amióta a Haladásban van, most játszott a legjobban.
