A Haladás-család szegényebb lett – a zöld-fehérek egykori csatára, Berbás Péter költözött az égi futballpályákra.
Még be sem töltötte a 20. évet, amikor már az NB I-ben bemutatkozhatott: 1989. november 26-án a Rohonci úton játszott először az első osztályban. Összesen 48-szor ölthette magára a Haladás-mezt az NB I-ben: öt gólt szerzett ezeken a mérkőzéseken.
Éppen abban az időszakban játszott, amikor liftezett a csapat: egy év NB I, egy év NB II. Gunyhó Ferencnél mutatkozott be, de játszott Török Péternél és Glázer Róbertnél is. Tagja volt az 1993-as kupaezüstérmes együttesnek – játszott mindkét találkozón. Csupaszív játékos volt, igazi csapatember, aki rengeteg futásával és előkészítéseivel tűnt ki, de természetesen a szurkolókban a legfelejthetetlenebb élményt a Zalaegerszegen szerzett gólja jelentette. Akkor a Glázer-csapat az NB II-ben menetelt és 1993. márciusának végén egy rendkívül hideg, szélviharos időben megvívott találkozón az első félidőben szerzett góllal vezetett a vasi együttes. Szorongatott a ZTE, de egy-egy kósza ellentámadásra telt a Hali erejéből. Az egyik ilyen végén a középre érkező labdát Berbás Péter 12 méterről ollózta a zalaiak hálójába – óriási örömet szerezve ezzel magának, csapatának és a szombathelyi szurkolóknak. 2–0-ra nyert a Hali.
A futballpályán sokszor győzött, de most – bár küzdött ellene sokáig – a kór ellen is emelt fővel jött le a földi futballpályáról. Immáron a mennyekben húzhatja magára a zöld-fehér mezt.
Berbás Pepe – nyugodj békében!
