1942. augusztus 12-én, Csornán született. Szombathelyen először a Dózsában játszott, innen került a vasutasklubhoz. Még nem töltötte be huszadik életévet, ám már bemutatkozhatott a Haladásban. 1962. március 18-án a Rohonci úton az NB II 18. fordulójában a vasiak a Szállítókat fogadták. Ekkor kezdődött először Szarka Zoltán nevével a zöld-fehérek kezdője. 5000 néző szeme láttára védett hibátlanul, míg a csapat 1–0-ra nyert.
A szezon végén feljutottak a szombathelyiek, így 1962 őszén már NB I-es kapusnak vallhatta magát.
1968-ban a mexikói olimpiára utazhatott a labdarúgócsapat tagjaként. Az elődöntőben ő védte a kaput, a meccset 5–0-ra nyerte válogatottunk Japán ellen. A tornát a magyar csapat nyerte, így Szarka Zoltán lett az első - és máig egyetlen - Haladás-sportoló, aki olimpiai aranyérmet nyert.
Tagja volt az 1975-ben Magyar Népköztársaság Kupa-ezüstérmet nyert csapatnak és az 1976/77-es bajnokságban ötödik, azaz a vidék legjobbja Haladásnak.
1979. június 16-án búcsúzott az élvonaltól: ez volt a 245. mérkőzése. Játszott még a Sabaria-ban és az őrvidéki Fülesen (Nikitsch) is. Játékos-pályafutásának befejezése után a Haladás utánpótlás- és kapusedzőjeként dolgozott egészen tavaly áprilisig.
Nagyszerű kapust, remek szakedzőt, kiváló sportembert ismerhettünk személyében. Humora, Haladás-imádata, előremutató meglátásai a Haladás és a teljes vasi sport hallhatatlanjai közé emelte őt.
Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!
