Vasárnap délután 16 óra 30 perckor a Puskás Ferenc Stadionban lép pályára a Szombathelyi Haladás. A vasi zöld-fehéreket a Ferencváros látja vendégül az OTP Bank Liga 14. fordulójában.
A két klub rengeteg érdekes, szoros találkozót vívott már egymással az élvonalban, illetve a kupában. A Nyugat.hu három korábbi Haladás-játékost, a jelenleg a csapatnál edzőként dolgozó Jagodics Zoltánt és Nagy Józsefet, illetve a hetvenes évek Haladásának meghatározó középpályását, Halmosi Zoltánt hívta segítségül a két csapat legemlékezetesebb találkozóinak felidézéséhez.
Jagodics Zoltán a kupadöntőt emelte ki
1993-ban kupadöntőt játszott a Haladás a Ferencváros ellen. Mindkét mérkőzésen 1-1-es eredmény született, így az Üllői úti visszavágón tizenegyes-párbajban dőlt el a kupa sorsa – sajnos a Fradi javára. Jagodics Zoltánon nem múlt semmi sem abban a párharcban: a szombathelyi hátvéd szerezte a Hali gólját a Rohonci úton, illetve a visszavágón a büntetőknél sem hibázott.
– Számomra mindenképpen az 1993-as Magyar Kupa-döntő marad a legemlékezetesebb Ferencváros elleni párharc – mesélte Jagodics Zoltán. – Mindkét mérkőzésen, Szombathelyen és az Üllői úton is egy-egyre végeztünk a Fradival, de sajnos csak másodikak lettünk, mivel a tizenegyes-párbajban alulmaradtunk. Az első mérkőzésen még az én fejesemmel szereztük meg a vezetést, erre szívesen emlékszem vissza.
Jagodics a Haladásban és a Fradiban is szerepelt játékosként, azonban elmondta, most inkább a Halinak szurkol.
– Az egyik szemem sír, a másik nevet mikor ezt a párharcot látom. Sosem titkoltam, hogy mindkét csapatnak szorítok a bajnokságban, mindkét együtteshez szép emlékek kötnek. Mind a Haladás, mind a Ferencváros a kedvencemnek mondható, de mivel most a Haladás sikereiért dolgozom, ezért egy kicsit jobban szurkolok a csapatnak ezen a mérkőzésen.
Halmosi Zoltánnak a bennmaradás ugrott be elsőre
Halmosi Zoltán 1967 és 1981 között 306 bajnoki mérkőzésen szolgálta a Haladást. Honlapunknak elmondta, számára a ’67-es bennmaradás kiharcolása a legemlékezetesebb csata a Fradi ellen. A Haladás az utolsó fordulóban a már bajnok Ferencvárost fogadta, és csak győzelme esetén maradhatott biztosan tagja az élvonalnak. November 26-án 2-1-re nyert a Haladás – Szabó és Halmosi találataival – így egy ponttal elkerülte a kiesést jelentő 15. helyet.
– Mindenképpen az 1967-es bennmaradás a legemlékezetesebb meccsem a Fradi ellen – vélekedett a 66 esztendős Halmosi Zoltán. – Azon a meccsen múlt a bennmaradásunk, és sikerült is legyőzni a Fradit 2-1-re. 1977-ben is 2-1-re múltuk felül őket, ráadásul idegenben. Sok néző volt kíváncsi arra a meccsre is, jó hangulat fogadta a csapatokat. A Fradistákkal jó kapcsolatot is ápoltunk. Arra a meccsre is szívesen emlékszem, hiszen jó játékkal vertük meg az ellenfelünket.
Halmosi Zoltánt a vasárnapi bajnoki esélyeiről is kérdeztük. Elmondta, döntetlen biztosan nem születik a Puskásban.
– Nem lehet megjósolni, hogy ki nyeri ezt a meccset, nincs egyértelmű esélyese a találkozónak. Mondanám, hogy háromesélyes a párharc, de úgy érzem, döntetlen nem születik. Vagy a Haladás, vagy a Ferencváros megszerzi a három pontot.
Nagy József a rövidbe varrta fel
Nagy József a nyolcvanas években szolgálta a szombathelyi zöld-fehéreket. Számára az 1983–1984-es kiírás két bajnokija maradt a legemlékezetesebb összecsapás a Fradi elleni Haladás-történelemből.
– Nem sokkal a leszerelésem után volt egy mérkőzés a Fradi ellen a Rohonci úton – emlékezett vissza Nagy József. – Emlékszem, hazai pályán egy-nullra győztük le az FTC-t, az én gólommal. Szabadrúgáshoz jutottunk, amit eldöntöttem, hogy rá fogok lőni. Jobblábas voltam, és a jobb összekötő helyéről járt a pontrúgás, innen találtam a rövid felsőbe Zsiborásnak. Miután letettem a labdát, az egyik Fradi-játékos odajött, és hátrébb pöccintette, mire én mondtam, hogy onnan is belövöm. Sikerült is! Ez a gól emlékezetes marad számomra, a labda kívülről kerülte meg a sorfalat. Ugyanebben a szezonban, még az őszi mérkőzésen is eredményes tudtam lenni az Üllői úti bajnokin, de az a meccs sajnos másról maradt emlékezetes: ez volt az a bizonyos „metrófogantyús” meccsünk, mikor 2-2-nél félbeszakadt a találkozó. Sajnálom azt a meccset, mert sikerült felállnunk, egyenlítenünk, így akár győzhettünk is volna.
Nagy Józsefet is megkérdeztük, vajon milyen hangulat várhat a csapatra a fővárosban.
– Mindig is szerettük a budapesti mérkőzéseket, jó hangulat várt ránk a fővárosi kluboknál. Szombathelyen is szinte mindig teltház fogadta ezeket a csapatokat. Most is jó hangulat várhat a csapatokra. Úgy tűnik, a Fradi kilábal a hullámvölgyből, bár hozzá kell tenni, hogy a Diósgyőr nagyon gyenge napot fogott ki ellenük, azt a csapatot a Haladás is le tudta volna győzni. A vasárnapi mérkőzésen egy döntetlenből kiinduló Haladás-győzelmet várnék, azt nem gondolom, hogy vereséget szenvedünk a Puskás-stadionban.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
