Körülbelül háromszázan gondolták úgy, hogy érdemes még egy órát a stadion környékén bóklászni, hogy megnézzék a Szombathelyi Haladás II. nyitómeccsét az NB II-ben. Az már más kérdés, hogy a második félidőre – vagy inkább a 25. percre – a létszám a felére csappant.
Sokáig kóstolgatták egymást a csapatok, semmi említésre méltó esemény nem történt. Leszámítva talán azt, hogy a Kaposvár II. színesbőrű csatár, Haruna öt percenként dobálta magát, fetrengett, ápolást kért, majd miután nem kapott szabadrúgást, legyintett egy nagyot. Ilyenkor azért az embernek megfordul a fejében az, hogy kerül egy ilyen légiós Magyarországra.
Aztán a félidő derekától elkezdett veszélyeztetni Tóth László csapata. Elsősorban Kulcsár szabadrúgásai, pontrúgásai révén. Gól azonban nem született az első 45 percben.
A szünetben a vendégek kettőt is cseréltek, valamivel jobb lett a színvonal. A 66. percben aztán Szakály harcolt ki magának egy helyzetet, amit szépen oldott meg, megszerezve ezzel a vezetést csapatának. Az idő előrehaladtával aztán egyre veszélyesebbek voltak a vendégek kontrái. Katona és Földes is veszélyeztetett, ám Gőczének csak Dialloval szemben kellett igazán nagyot védenie. Igaz, két percen belül kétszer is. Már úgy tűnt, megússzuk kapott gól nélkül, amikor az utolsó percben Haruna, kihasználva védelmi megingásunkat, első futballpályára való megmozdulásából kiegyenlített.
A Haladás II. tehát két pontot veszített a nyitányon, ám a helyzetek számát tekintve reális eredmény született.
