Jó élményeket idézett fel bennünk az a fajta siker illat, ami belengte a debreceni stadiont. EL indulás, feljutások, pótaranyérem átadás és soroltatnánk azokat a sikereket, amelyik egységbe kovácsolták a szombathelyi focit. Nem mintha a mostani gárdára a széthúzás lenne jellemző. Artner Tamás remek és sikeres csapatot hozott össze. Biztosak lehetünk benne, hogy nem feltartott kézzel lépünk pályára és hittük azt is, hogy megállíthatjuk a bajnokot, és a Hali lehet az egyedüli csapat, amelyik a bajnokság során legyőzheti a Lokit.
A mérkőzést a helyszínen nézte Orbán Viktor miniszterelnök és mi is csak néztük, ahogy rögtön a meccs elején Coulibaly találta el a hálót, szerencsére hátulról. A kezdeti megilletődöttség után aztán kezdtünk kijönni a sündisznóállásból. Az első húsz perc nem sikerült körömlerágósra. Pissz-passz, pitty-putty, csordogált a játék. Az unalmat Ugrai Roland törte meg, akinek remek lövésébe beleért egy hazai védő. Ami kimaradt egyik oldalon, az bement a másikon. Rózsa nem volt elég határozott egy szöktetés után, Mészáros azonban közvetlen közelről nem hibázott és megszerezte a vezetést. Coulibaly egy perccel később kis híján kettőre növelte a DVSC előnyét. Guzmics elképesztően nagyot mentett.
Nehéz percek voltak ezek, de rendeztük sorainkat és többször odakerültünk Verpecz kapuja elé. Ugrai volt különösen elemében, de Nagy Gábornak is volt egy ígéretes próbálkozása távolról, a góltól azonban messze voltunk, szerencsére a DVSC is. 1-0 volt az első félidő vége.
Nem lehet azt mondani, hogy a második félidőben egymásnak estek a csapatok. A Haladás mezőnyben méltó ellenfele volt a bajnoknak, de gólt ismét a hazaiak szereztek. Tóth Péter szabálytalansága után ítélt büntetőt a játékvezető, Culibaly értékesítette azt. Eldőlni látszott a meccs.
A második gól után is maradt minden a régi kerékvágásban, mezőnyben egyenrangú ellenfelek voltunk, de „gólközelbe” nem tudtunk jutni. Nem úgy a Debrecen, Bódi bődületes kapufája a 70. percben jelezte, hogy nem elégedtek még meg.
A végére már sok izgalom nem maradt, Nagy Dániel rúgott még egy oldalhálót, de a Hali összességében csak asszisztálni tudott a bajnok utolsó meccséhez, amit 2-0-ra vert.
Játékosról játékosra
Rózsa Dániel az első gólnál nagyot hibázott. Tóth Péter megmozdulása után növelte kettőre előnyét a DVSC. Korolovszky Gábor megbízhatóan teljesített, Guzmics Richárd ezúttal is a csapat egyik legjobbja volt. Schimmer Szabolcs szinte egész meccsen észrevétlen volt. Rajos Gábor nagy kedvvel focizott, Iszlai Bence nem tudott ma vezére lenni a csapatnak. Nagy Dániel próbálkozott becsülettel, Nagy Gábornak az első félidőben voltak jó megmozdulásai. Halmosi Péter közepes focival tért vissza korábbi sikereinek színhelyére. Ugrai Roland, amíg győzte erővel a csapat legveszélyesebb játékosa volt. Búrány Zoltán növelte élvonalbeli meccseinek számát, Oross Márton egyszer fölé fejelt. Horváth András hosszú idő után jutott szerephez.
Mestermérleg:
Kondás Elemér: Nagyon szépen zártuk a bajnoki évet: győzelemre készültünk és ezt végre is hajtottuk. Megérdemelten nyertünk. A legbüszkébbek arra lehetünk, hogy veretlenül nyertük meg a bajnokságot.
Artner Tamás: Gratulálok a Debrecennek a győzelemhez és a bajnoki címhez is! Mezőnyben egyenrangú partnerei voltunk a bajnoknak, azonban lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni.
